2010. november 29., hétfő

Hétfő, Róm 15,1-13

Mi erősek pedig tartozunk azzal, hogy az erőtlenek gyengeségeit hordozzuk, és ne a magunk kedvére éljünk. Mindegyikünk a felebarátjának kedvezzen, mégpedig annak javára, épülésére.
Hiszen Krisztus sem magának kedvezett, hanem ahogyan meg van írva: "A te gyalázóid gyalázásai énreám hullottak." Mert amit korábban megírtak, a mi tanításunkra írták meg, hogy az Írásokból türelmet és vigasztalást merítve reménykedjünk. A türelem és vigasztalás Istene pedig adja meg nektek, hogy kölcsönös egyetértés legyen közöttetek Jézus Krisztus akarata szerint, hogy egy szívvel, egy szájjal dicsőítsétek a mi Urunk Jézus Krisztus Istenét és Atyját.
Fogadjátok be tehát egymást, ahogyan Krisztus is befogadott minket az Isten dicsőségére. Mert mondom: Krisztus a zsidóság szolgájává lett az Isten igazságáért, hogy megerősítse az atyáknak adott ígéreteket. A népek pedig irgalmáért dicsőítsék az Istent, ahogyan meg van írva: "Ezért magasztallak téged a népek között, és nevednek dicséretet éneklek." Ezt is mondja: "Örüljetek, népek, az ő népével együtt." És ezt is: "Dicsérjétek, ti népek mind, az Urat, és dicsőítse őt minden nép." Ézsaiás pedig így szól: "Hajtás sarjad Isai gyökeréből, és népek uralkodójává emelkedik: benne reménykednek a népek." A reménység Istene pedig töltsön be titeket a hitben teljes örömmel és békességgel, hogy bővölködjetek a reménységben a Szentlélek ereje által.

Aki szeret, az szolgál. Aki szolgál, az szeret. Jézus is ezt tette, ilyen egyszerűen.
Ha Őt akarom követni, nekem is ezt kell tennem: erős hittel hordozni az erőtlenek gyengeségeit, felebarátomat befogadva az ő javára munkálkodni.
Bizony nem könnyű feladat ennek megvalósítása a mai életmódunk mellett, mégis érdemes Jézus értékrendje mellett döntenünk, hiszen Isten már itt a földön is gazdag áldást ad.
Életünk Istentől kapott ajándék, amit mi teszünk életünkkel, az a mi ajándékunk Istennek.
Neked van-e szolgálatod?
Miklódy Márta

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése