Mit mondjunk tehát erre? Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk? Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent? Ki vádolná Isten választottait? Isten, aki megigazít. Ki ítélne kárhozatra? A meghalt, sőt feltámadt Jézus Krisztus, aki az Isten jobbján van, és esedezik is értünk? Ki választana el minket a Krisztus szeretetétől? Nyomorúság, vagy szorongattatás, vagy üldözés, vagy éhezés, vagy mezítelenség, vagy veszedelem, vagy fegyver? Hiszen meg van írva: "Teérted gyilkolnak minket nap mint nap, annyira becsülnek, mint vágójuhokat." De mindezekkel szemben diadalmaskodunk az által, aki szeret minket. Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban.
"Nyomorúság, vagy szorongattatás, vagy üldözés, vagy éhezés, vagy mezítelenség, vagy veszedelem, vagy fegyver": őszintén szólva még egyikben sem volt sok részem, különösen nem Krisztus nevéért. Vajon mennyi ideig tartanék ki mellette, ha mégis ezeket kellene vállalnom őérte? Pedig Ő kitartott mindezekben értem, érted, értünk, akkor is, amikor én, te, mi tudni sem akartunk Róla. Legalább a napi kis bajaim ne válasszanak el tőled, Uram, sokszor ezzel küzdök. És milyen jó, hogy ennél sokkal többre van ígérete számomra is!Bartos Bea
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése