2010. november 19., péntek

Péntek, Róm 10,14-21

De hogyan hívják segítségül azt, akiben nem hisznek? Hogyan is higgyenek abban, akit nem hallottak? Hogyan hallják meg igehirdető nélkül? És hogyan hirdessék, ha nem küldettek el? Így van megírva: "Milyen kedves azoknak a jövetele, akik az evangéliumot hirdetik!" Csakhogy nem mindenki engedelmeskedett az evangéliumnak, ahogyan Ézsaiás mondja: "Uram, ki hitt a mi beszédünknek?" A hit tehát hallásból van, a hallás pedig a Krisztus beszéde által. Kérdem: talán nem hallották? Sőt nagyon is! "Az egész földre elhatott az ő hangjuk, és a földkerekség széléig az ő beszédük." De tovább kérdem: Izráel talán nem értette meg? Először is ezt mondja Mózes: "Titeket egy olyan néppel teszlek féltékennyé, amely nem az én népem, értetlen néppel haragítlak meg titeket." Ézsaiás pedig nyíltan beszél, és így szól: "Megtaláltak azok, akik engem nem kerestek, megjelentem azoknak, akik nem tudakozódtak utánam." Izráelről viszont így szól: "Egész nap kitártam karjaimat az engedetlen és ellenszegülő nép felé."

A tegnapi igében ez áll: „Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz.” Ezt fejti tovább a mai igében Pál. Számunkra az üdvösség útja a hit és annak megvallása, és ez lehet az út a körülöttünk lévőknek is. Hiszen: „A hit tehát hallásból van, a hallás pedig a Krisztus beszéde által.” A hívők szájukkal vallják Jézust, hogy ezáltal, akik hallják, azok is hitre jussanak, és ők is hirdetőkké váljanak. Micsoda láncreakció.
Fehér Balázs

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése