Azt kérdem tehát: elvetette Isten az ő népét? Szó sincs róla! Hiszen én is izráelita vagyok, Ábrahám utódai közül, Benjámin törzséből. Az Isten nem vetette el az ő népét, amelyet eleve kiválasztott. Vagy nem tudjátok, mit mond az Írás Illésről, amikor az Isten előtt vádat emel Izráel ellen: "Uram, prófétáidat megölték, oltáraidat lerombolták, én maradtam meg egyedül, de nekem is az életemre törnek." Viszont mit mond neki az isteni kijelentés? "Meghagytam magamnak hétezer férfit, akik nem hajtottak térdet a Baalnak." Így tehát most is van maradék a kegyelmi kiválasztás szerint; ha pedig kegyelemből van, akkor már nem cselekedetekért, mivel a kegyelem akkor már nem volna kegyelem. Mi tehát a helyzet? Amire Izráel törekedett, azt nem érte el. A kiválasztottak azonban elérték, a többiek pedig megkeményíttettek, ahogyan meg van írva: "Adott nekik az Isten bódult lelket, olyan szemet, amellyel nem láthatnak, és olyan fület, amellyel nem hallhatnak mindmáig." Dávid is ezt mondja: "Asztaluk legyen számukra csapdává és hálóvá, megbotlássá és megtorlássá. Homályosodjék el szemük, hogy ne lássanak, és hátukat görnyeszd meg egészen."
Kérdem tehát: azért botlottak meg, hogy elessenek? Szó sincs róla! Viszont az ő elesésük által jutott el az üdvösség a pogányokhoz, hogy Isten féltékennyé tegye őket. Ha pedig az ő elesésük a világ gazdagságává lett, veszteségük pedig a pogányok gazdagságává, akkor menynyivel inkább az lesz, ha teljes számban megtérnek. Nektek, pogányoknak pedig azt mondom: ha tehát én pogányok apostola vagyok, dicsőítem szolgálatomat, mert ezzel talán féltékennyé tehetem véreimet, és így megmentek közülük némelyeket. Hiszen ha elvettetésük a világ megbékélését szolgálta, mi mást jelentene befogadtatásuk, mint életet a halálból? Ha pedig a kenyér első zsengéje szent, a tészta is az, és ha a gyökér szent, az ágak is azok.
Sokszor van úgy, hogy nem értjük, mi miért történik körülöttünk. Nem találjuk rá az emberileg érthető magyarázatot. Például nem értjük, miért nem ismerte fel a "választott nép" Krisztusban azt, akire oly sok prófécia mutat, és a "pogány világ" pedig miért igen. Azt, hogy emiatt elvetette-e Isten a zsidóságot, már Pál határozottan megválaszolja: NEM. Azóta tudjuk a választ és mégis évszázadokon keresztül el-elvitatkozgatunk erről. Egészen napjainkig. (Hiszen 1965-ben a II. Vatikáni Zsinat Nostra aetate kezdetű zárónyilatkozatában a Katolikus Egyház szükségesnek tartja elítélni az antiszemitizmust, a vallási antiszemitizmussal együtt.) Talán azon már túl vagyunk, hogy minden zsidónak azonnal meg kellene térnie, különben...
Csakhogy nem értjük a miértet: Pál erre ad egy emberileg talán könnyebben érthető magyarázatot: Mindaz, ami történt, pedagógiai célt hordoz a zsidóság felé: Isten féltékennyé akarta tenni őket, mert "elesésük által jutott el az üdvösség..." Ez rájuk is irányul, őket tanítja. És talán "közülük némelyek" megmenekülnek. Figyeljünk Pál brilliáns logikájára: "Hiszen ha elvettetésük a világ megbékélését szolgálta, mi mást jelentene befogadtatásuk, mint életet a halálból?"Molnár Péter
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése