Péntek, Róm 13,8-14

Senkinek se tartozzatok semmivel, csak azzal, hogy egymást szeressétek; mert aki a másikat szereti, betöltötte a törvényt. Mert azt, hogy ne paráználkodj, ne ölj, ne lopj, ne kívánd, és minden más parancsolatot ez az ige foglalja össze: "Szeresd felebarátodat, mint magadat." A szeretet nem tesz rosszat a felebarátnak. A szeretet tehát a törvény betöltése.

De mindezt valóban tegyétek is, mert tudjátok az időt, hogy itt van már az óra, amikor fel kell ébrednetek az álomból. Hiszen most közelebb van hozzánk az üdvösség, mint amikor hívőkké lettünk: az éjszaka múlik, a nappal pedig már egészen közel van. Tegyük le tehát a sötétség cselekedeteit, és öltsük fel a világosság fegyvereit. Mint nappal illik, tisztességben járjunk: nem dorbézolásban és részegeskedésben, nem szeretkezésben és kicsapongásban, nem viszálykodásban és irigységben, hanem öltsétek magatokra az Úr Jézus Krisztust; a testet pedig ne úgy gondozzátok, hogy bűnös kívánságok ébredjenek benne.

"Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat." 

Ez mindenkire vonatkozó törvény. Ha egy rossz-szándékú, vagy rosszakaratú emberhez szeretettel fordulsz - meglepő, de általam már tapasztalt tény, hogy szándéka megváltozik. Néha nehéz megtenni, de megéri.

Bán Emilné Novák Joli

...itt van már az óra...
"A szeretet nem tesz rosszat a felebarátnak,
 A szeretet tehát a törvény betöltése."
Fiatal koromban a szeretetet az érzéssel, vonzódással, kötődéssel azonosítottam, később kiegészült még egy sor egyébbel: hűség, felelősségvállalás, türelem, törődés és még sorolhatnék ezeregy dolgot, de a törvény betöltése?
Eszembe jut most valaki, egy hívő munkatársam, aki saját történetén keresztül erről az igéről mesélt nekem, de akkor, húsz évvel ezelőtt, nem értettem, pedig ha akkor egy kicsit jobban figyelek...
Engedjétek meg nekem, hogy megosszak veletek egy hétköznapi csodát: A történet főhősét nem szerette férje édesanyja. Amikor már úgy érezte, mindent megpróbált, túl volt minden emberi erőfeszítésen, azt mondta nekem: - Elhatároztam, hogy szeretni fogom az anyósomat. - Nem hallgatta el többé a véleményét, nem fojtotta el az érzéseit, de szelíden, szeretettel szólt, ahol tudott, segített, tette a dolgát. Úgy tűnt, nem változik semmi, de ő türelemmel várt és minden nap újult erővel szeretett. Így telt el két év, aztán történt valami. Nem, nem lett anyósa beteg, nem szorult rá, nem kellett őt ápolnia, sem karácsony nem volt vagy egyéb meghitt ünnep, csak egy egyszerű hétköznap, amikor anyósa odament hozzá és azt mondta neki: - Te vagy a legjobb meny, akit valaha is kívánhattam magamnak."
Ez nem a történet vége. Itt kezdődött.
Most már az ige fényében értem: hárman kellettek hozzá. Kevés volt az érzés, kevés volt a csupán emberi igyekezet, az elfojtás, a harag legyűrése, a rosszul értelmezett "kereszténykedés", az alázat helyett az alázatoskodás, kevés volt minden emberi erőfeszítés, mindkettőjükön egy dolog segített, a törvény betöltése: alázat és hittel való engedelmesség. Engedelmesség Atyánknak Krisztusban. Számomra azóta ez a szeretet.

Imádkozzunk:
Drága Atyánk, amikor sötétség, viszálykodás van kívül és belül, kérlek add, hogy igédre figyeljünk, hogy engedelmeskedjünk, hogy senkinek se tartozzunk semmivel, csak azzal, hogy egymást  szeretjük, hogy letegyük a sötétség cselekedeteit és felöltsük a világosság fegyvereit, hogy magunkra öltsük az Úr Jézus Krisztust
mert először Ő engedelmeskedett, hogy aztán vele...
...Te meg én.
mert tudjátok az időt, itt van már az óra most Istenem, segíts, hogy így legyen. Ámen.

Kocsis Judit