Szerda, Róm 3,1-20

Mi akkor a zsidó előnye, vagy mi a körülmetélés haszna? Minden szempontból sok. Elsősorban az, hogy Isten rájuk bízta igéit. Mi következik azonban ebből? Ha egyesek hűtlenné váltak, vajon az ő hűtlenségük megszünteti-e Isten hűségét? Szó sincs róla! Sőt azt kell mondanunk: igaz az Isten, az emberek pedig valamennyien hazugok, amint meg van írva: "Igaznak kell bizonyulnod beszédeidben, és győznöd kell, amikor perelnek veled." Ha pedig éppen a mi hamisságunk teszi nyilvánvalóvá Isten igazságát, akkor mit mondjunk? Emberi módon szólok: igazságtalan az Isten, hogy kiönti ránk haragját? Szó sincs róla! Hiszen akkor hogyan ítélhetné meg Isten a világot? Mert ha Isten igazsága az én hazugságom által lett naggyá az ő dicsőségére, akkor miért esem én még mindig ítélet alá, mint bűnös? Vagy talán igaz az, amivel rágalmaznak minket, és amit állítanak némelyek? Hogy tudniillik így beszélünk: tegyük a rosszat, hogy a jó következzék belőle! Az ilyeneket méltán sújtja az ítélet!

Mi tehát az igazság? Különbek vagyunk? Egyáltalában nem! Hiszen előbb már kimondtuk azt az ítéletet, hogy zsidók is, görögök is mind bűnben vannak, amint meg van írva: "Nincsen igaz ember egy sem, nincsen, aki értse, nincsen, aki keresse Istent. Mind elhajlottak, valamennyien megromlottak, és nincsen, aki jót tegyen, nincs egyetlen egy sem. Nyitott sír a torkuk, nyelvükkel ámítanak, kígyóméreg az ajkukon; szájuk átokkal és keserűséggel van tele. Lábuk gyors a vérontásra, romlás és nyomorúság jár a nyomukban, és a békesség útját nem ismerik: Isten félelmével nem törődnek." Tudjuk pedig, hogy amit a törvény mond, azt a törvény alatt élőknek mondja, hogy elnémuljon minden száj, és az egész világot Isten ítélje meg. Mert a törvény cselekedeteiből nem fog megigazulni egyetlen halandó sem őelőtte. Hiszen a törvényből csak a bűn felismerése adódik.

Nézz körül a templomban, az utcán, a munkahelyen, az iskolában, a facebook-on – nincs különbség! Nincs-e??? Hát milyen színes a világ, és milyen színes az ember! Micsoda egyéniségek és arcok élnek körülöttünk! Hát hogyne lenne különbség – méghozzá óriási!

Nincs különbség – mert annyira egyformák vagyunk az istentelenség állapotában, hogy az kiborító. De mi könnyen szeretnénk legalább mások hátán felkapaszkodva megmutatni, hogy mi mégis kiemelkedünk a szürke tömegből – úgy, hogy igyekszünk bebizonyítani és rájátszani: a törvényeket azért csak megtartjuk (és jobban, mint bárki más) , és ezzel fölé tudunk kerekedni a másiknak, hogy kiderüljön, hogy azért vagyok ám valaki (vakok között a félszemű a király) A bűn lényege: magam körül forgok, és nem Isten az életem lényege, ereje, eredete és célja. Ma lássuk meg és érezzük át, hogy mindannyian elveszettek vagyunk – holnap pedig olvassuk tovább az igét, hogy beragyogjon a megoldás fénye.

Illés Dávid