Csütörtök, Zsid 4,1-11

Mivel még nem teljesedett be az ő nyugalmába való bemenetel ígérete, gondosan ügyeljünk arra, hogy közülünk senki le ne maradjon erről. Mert nekünk is hirdették az evangéliumot, mint azoknak is; de nekik nem használt a hirdetett ige, mivel nem párosult hittel azokban, akik hallgatták. Mi, akik hiszünk, bemegyünk abba a nyugalomba, amint megmondotta: "Ezért megesküdtem haragomban, hogy nem mennek be az én nyugalmam helyére". Munkái készen voltak a világ teremtése óta, és valahol így szól az Írás a hetedik napról: "És megnyugodott az Isten a hetedik napon minden alkotó munkája után." Itt viszont ezt mondja: "Nem mennek be az én nyugalmam helyére."

Mivel tehát még várható, hogy némelyek bemennek abba, és akiknek előbb hirdették az evangéliumot, nem mentek be engedetlenségük miatt, egy napot ismét "mának" jelöl ki. Ekkor Dávid által annyi idő múlva így szól, ahogyan előbb mondtuk: "Ma, ha az ő hangját halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket!"  Mert ha Józsué bevitte volna őket a nyugalom helyére, nem szólna azután egy másik napról. A szombati nyugalom tehát még ezután vár az Isten népére. Aki ugyanis bement az Isten nyugalmába, maga is megnyugodott a munkáitól, mint Isten is a magáétól. Igyekezzünk tehát bemenni abba a nyugalomba, hogy senki el ne essék az ehhez hasonló engedetlenség következtében.

Ahhoz, hogy az Isten nyugalmába, azaz országába bemehessünk, három feltételnek kell teljesülnie az itt olvasott ige szerint. 1/ Az evangélium HALLÁSa. 2/ Az abban való HIT 3/ ENGEDELMESSÉG. Vizsgáljuk meg, hogy is állunk ezzel. Az első minden bizonnyal adott, különben én nem írnék, te pedig testvérem, nem olvasnál. Mi a helyzet a másik kettővel? Kin múlik? Valamilyen külső körülményen vagy egy másik személyen? Istenen? Rajtam? Az első választ kizárhatjuk (Sajnos, pedig milyen egyszerű lenne ezt is másra fogni!) Vagy Isten nem tett volna meg valamit ennek érdekében? Aligha, annál többet, mint ami az evangéliumokban le van írva, nehéz volna ezügyben "teljesíteni." Ráadásul Ő, e világ teremtője nem parancsol, nem sújt le ránk haragvóan, nem semmisít meg egyetlen gondolatával, hanem nap mint nap szépen kérlel minket, hogy változzunk meg elménk megújulásával.
Hát akkor... Nincs más hátra, hallgassunk e kérlelő szóra MA! Nincs ugyanis időtényező sem, nincs túl késő, vagy túl korán, nem kell foglalkoznunk azzal, ami már elmúlt, vagy ami - esetleg - jönni fog, nekünk, személy szerint minden nap a "ma", amikor a hit és az engedelmesség mellett dönthetünk e hívó szó hatására. Ne mulasszuk el!

Bartos Bea