Kedd, Zsid 3,1-6

A Milánói Dóm

Ezért, szent testvéreim, mennyei elhívás részesei, figyeljetek hitvallásunk apostolára és főpapjára, Jézusra, aki hű az ő megbízójához, ahogyan Mózes is hű volt az ő egész házában. Ő ugyanis nagyobb dicsőségre volt méltó, mint Mózes, mint ahogyan a háznál nagyobb tisztessége van a ház építőjének. Mert minden háznak van építője, aki pedig mindent felépített, az Isten az. Mózes is hű volt ugyan az ő egész házában mint szolga, bizonyságául annak, amit hirdetnie kellett, Krisztus azonban mint Fiú hű a maga házához. Az ő háza mi vagyunk, ha a bizalmat és a reménység dicsekedését mindvégig szilárdan megtartjuk.

A levél írója párhuzamot von Mózes és Jézus elhívása, valamint a mi elhívásunk között. De az elhívások között óriási, minőségi különbségek vannak. Mózest Isten elhívta, hogy ébressze rá a kiválasztott népet elhívott voltára, és vezesse ki a szolgaságból az önálló, szabad életre. De ő maga is szolga volt és maradt, aki parancsot teljesít. Miben különbözik ettől, magasabb rendű ennél Jézus elhívása? Őt, a Szentháromság második személyét Isten arra hívta el, hogy az egész bűnbe süllyedt emberiséget mentse meg, emelje ki elveszett állapotából, nyissa ki számára a bűnbocsánat, a kegyelem ajtaját. Mózes engedelmes volt, sokat küzdött, hogy a kapott elhívást teljesíteni tudja. Jézus engedelmessége határtalan szenvedést, könyörgő küzdelmet az Atyával, élete feláldozását, a kárhozat vállalását jelentette. Így tett tökéletesen eleget a kapott elhívásnak. Ezért volt-lett mindenkinél nagyobb, és az ma is. 

És a mi elhívásunk? Nem kell mást tenni, mint elfogadni, amit áldozata révén Isten nekünk megad. Könnyű? Nem is mindig könnyű, de ha sikerül, az csodálatos! Kérjed naponta!

Mándy Tamás