Zsidókhoz írt levél 10,19-39

Mivel pedig, atyámfiai, teljes bizalmunk van a szentélybe való bemenetelhez Jézus Krisztus vére által, azon az új és élő úton, amelyet ő nyitott meg előttünk a kárpit, vagyis az ő teste által; és mivel nagy papunk van az Isten háza felett: járuljunk azért oda igaz szívvel és teljes hittel, mint akiknek a szíve megtisztult a gonosz lelkiismerettől, a testét pedig megmosták tiszta vízzel. A reménység hitvallásához szilárdan ragaszkodjunk; mert hű az, aki ígéretet tett. Ügyeljünk arra, hogy egymást kölcsönösen szeretetre és jó cselekedetre buzdítsuk. Saját gyülekezetünket ne hagyjuk el, ahogyan egyesek szokták, hanem bátorítsuk egymást; annyival is inkább, mivel látjátok, hogy közeledik az a nap. Mert ha szándékosan vétkezünk az igazság teljes megismerése után, nincs többé bűneinkért való áldozat, hanem az ítéletnek valami félelmes várása, amikor tűz lángja fogja megemészteni az ellenszegülőket. Ha valaki elveti Mózes törvényét, az két vagy három tanú vallomása alapján irgalom nélkül meghal. Mit gondoltok: mennyivel súlyosabb büntetésre lesz méltó az, aki Isten Fiát lábbal tapodja, a szövetség vérét, amellyel megszenteltetett, közönségesnek tartja, és a kegyelem Lelkét megcsúfolja? Mert ismerjük azt, aki így szólt: "Enyém a bosszúállás, én megfizetek." És ismét: "Az Úr megítéli az ő népét." Félelmetes dolog az élő Isten kezébe esni. De emlékezzetek a korábbi napokra, amelyekben miután megvilágosodtatok, sok szenvedéssel teljes küzdelmet állottatok ki. Mert egyrészt gyalázásokkal és gyötrésekkel nyilvánosan megszégyenítettek titeket, másrészt társaikká lettetek azoknak, akikkel ugyanez történt. A foglyokkal is együtt szenvedtetek, és vagyonotok elrablását is örömmel fogadtátok, mivel tudtátok, hogy nektek értékesebb és maradandóbb vagyonotok van. Ne veszítsétek el tehát bizalmatokat, amelynek nagy jutalma van. Mert állhatatosságra van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedjétek, és így beteljesüljön rajtatok az ígéret. Mert még "egy igen-igen kevés idő, és aki eljövendő, eljön, és nem késik. Az én igaz emberem pedig hitből fog élni, és ha meghátrál, nem gyönyörködik benne a lelkem." De mi nem a meghátrálás emberei vagyunk, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk.

"Félelmetes dolog az élő Isten kezébe esni." Ez nem nagyon illik bele abba a képbe, amit gyakran hangoztatunk mi is a gyülekezetben, hogy tudniillik, Isten minket végtelenül szeret. Ez inkább a törvény fenyegetése, nem pedig a mi gyülekezeti vezérfonalunk, a kegyelem-központú teológia. A gyülekezetbe újonnan érkezőket például eszünkbe nem jutna egy ilyen igével "köszönteni". (Egyáltalán nem baj, hogy nem tesszük:)) Mi egy missziói gyülekezet szeretnénk lenni, igyekszünk ezért Isten szeretetének hirdetésével megnyerni a kereső testvéreket. Elgondolkodtató, hogy Keresztelő János aki szintén erős missziói lelkülettel szolgált, nem finomkodott: részletesen és érzékletesen kifejtette, hogy milyen félelmetes dolog az élő Isten kezébe esni. Nála a megkeresztelés feltétele a bűnvallás - még az alázatos szívűeknél is-, a csak odatévedő érdeklődő értelmiségieket pedig mai ifiszlenggel szólva, nagyon "leoltja". Mégis, egy máig ható sikeres misszió volt az övé. Lehet persze, hogy a bosszúálló Istenről beszélni ma már indokolatlan, mert nincsenek olyan testvéreink, felebarátaink, akik "a kegyelem Lelkét megcsúfolják". Fogadjuk el, hogy ez így van, és ezért senkit se emlékeztessünk az Úr ítéletére. Kivéve egyvalakit. Önmagunknak, mint megtért, megszentelt életű kereszténynek ajánljuk féltő szeretettel az igét: "Mert ha szándékosan vétkezünk az igazság teljes megismerése után, nincs többé bűneinkért való áldozat". Ha ezt hittel megvalljuk, az Úr meg fog ajándékozni minket megújult lelkülettel, és nyugodt szívvel elmondhatjuk: "De mi nem a meghátrálás emberei vagyunk, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk."

Gondos Attila