2010. december 23., csütörtök

Zsidókhoz írt levél 11,1-7

Monreale Katedrális, mozaik, 12. sz.
A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés. Ennek a hitnek az alapján nyertek Istentől jó tanúbizonyságot a régiek. Hit által értjük meg, hogy a világokat Isten szava alkotta, úgyhogy a nem láthatókból állt elő a látható. Hit által ajánlott fel Ábel értékesebb áldozatot, mint Kain, és ezáltal nyert bizonyságot arról, hogy ő igaz, mert Isten bizonyságot tett áldozati ajándékairól, úgyhogy hite által még holta után is beszél. Hit által ragadtatott el Énók, hogy ne lásson halált, és nem találták meg, mivel elragadta őt az Isten. Elragadtatása előtt azonban bizonyságot nyert arról, hogy Isten szemében kedves. Hit nélkül pedig senki sem lehet kedves Isten előtt, mert aki az Istent keresi, annak hinnie kell, hogy ő van; és megjutalmazza azokat, akik őt keresik. Hit által kapott kijelentést Nóé azokról a dolgokról, amelyek még nem voltak láthatók, és Istent félve és tisztelve készítette el a bárkát háza népe megmentésére. E hite által ítélte el a világot, és a hitből való igazság örökösévé lett.

Alakok az irracionalitásból – hősei a hitnek
Hit. Ez a szó ebben a rövid hét versben 10-szer is elhangzik. Érezhetjük ebben a Szentíró hangsúlyait. Hit. Nem ellentétbe állítva a cselekedetekkel. Mert ha figyelmesen olvassuk a szöveget, a mondatoknak sosincs végük ott, hogy „hitt”… mindig valahogy folytatódik, mégpedig valamilyen tettel. Isten tettével, vagy az emberével.
Hit. Ebben a fejezetben csupa olyan arccal és névvel találkozunk, akiket a hit példaképeiként állít elénk a Szentírás. Vannak közöttük meghökkentő, sőt egészen botrányos nevek is. Kellő nyitottsággal kell legyünk ahhoz, hogy ne csak egy Ábrahámot fogadjunk el hitben előttünk járóként, hanem egy Ráhábot is. Ma is kellő nyitottsággal és alázattal kell lennünk ahhoz, hogy ne csak tudósokat, lelkészeket fogadjunk el hitben előttünk járóknak és példaképeknek. Hanem talán egy gyermeket, egy szenvedélybeteget, egy észrevétlen embert is, akin olykor csak átlépünk... Talán ők itt nincsenek felsorolva, de egy talán még ennél is fontosabb írásban, az élet könyvében igen. Hitben járni alázatosság.
Hit. Nem szabad szem elől tévesztenünk azt sem, hogy vajon mi magunk milyen példaképpé leszünk azok életében, akikre hatással vagyunk. Rengeteg gyermek istenképe saját szülője miatt torz, esetleg félelmetes. Hitben járni felelősség mások felé.
Hit: nem látott dolgokban való bizalom. Valami olyasmi, mint amikor Indiana Jones leugrik a szakadékba, és csak így lelheti meg a felülről láthatatlan lépcsőt. Mint amikor az emberek felteszik és odaszánják az életüket valamire, amit mások csak egy megmosolyogtató ideának vélnek. Egy vállalhatatlan tett, mint egy bárka megépítése a semmi közepén. Hitben járni olykor őrültség. 
Hit. Érdemes számba venni az évet: Mi olyat tettünk, aminek a motivációja a hit volt? Nem érdek, nem kényelem, nem jóérzés, hanem hit. Legyen most az ünneplésünk ilyen!
„Hiszek Uram, légy segítségül az én hitetlenségemben.” (Mk 9,24)
Pete Violetta

1 megjegyzés: