Hit által engedelmeskedett Ábrahám, amikor elhívatott, hogy induljon el arra a helyre, amelyet örökségül fog kapni. És elindult, nem tudva, hova megy. Hit által költözött át az ígéret földjére, mint idegenbe, és sátrakban lakott Izsákkal és Jákóbbal, ugyanannak az ígéretnek az örököseivel. Mert várta azt a várost, amelynek szilárd alapja van, amelynek tervezője és alkotója az Isten. Hit által kapott erőt arra is, hogy Sárával nemzetséget alapítson, noha már idős volt, minthogy hűnek tartotta azt, aki az ígéretet tette. Ezért attól az egytől, méghozzá egy szinte már elhalttól származtak olyan sokan, mint az ég csillagai és mint a tenger partján a föveny, amely megszámlálhatatlan. Hitben haltak meg ezek mind, anélkül, hogy beteljesültek volna rajtuk az ígéretek. Csak távolról látták és üdvözölték azokat, és vallást tettek arról, hogy idegenek és jövevények a földön. Mert akik így beszélnek, jelét adják annak, hogy hazát keresnek. És ha arra a hazára gondoltak volna, amelyből kijöttek, lett volna alkalmuk visszatérni. Így azonban jobb után vágyakoztak, mégpedig mennyei után. Ezért nem szégyelli az Isten, hogy őt Istenüknek nevezzék, mert számukra várost készített. Hit által ajánlotta fel Ábrahám Izsákot, amikor próbára tétetett, és egyszülött fiát vitte áldozatul az, aki az ígéreteket kapta, akinek megmondatott: "Aki Izsáktól származik, azt fogják utódodnak nevezni". Azt tartotta ugyanis, hogy Isten képes őt a halottak közül is feltámasztani. Ezért vissza is kapta őt, aki így a feltámadás példájává lett. Hit által áldotta meg Izsák is az eljövendő dolgokra nézve Jákóbot és Ézsaut. Hit által áldotta meg a haldokló Jákób József mindegyik fiát, és botja végére hajolva imádkozott. Hit által gondolt József élete végén Izráel fiainak kivonulására, és rendelkezett teteme felől.
A „HIT ÁLTAL” olyan két szó, amelynek hatalmas üzenete van. Ahol a tudás, a tapasztalat, a jó ösztön, a megérzés, a bizonyosság, az ember feletti erő nem érhet célt, ott kibomlik az addig elrejtett megoldás és „csak úgy”, az isteni érintés hatására elérhetem a MINDEN LEHETSÉGES Mont Everestjét. Lelki szemeim előtt végigvonulnak azok a „Hitünk hősei” - Bottyán János könyvében olvashatjuk -, akik Krisztus óta napjainkig fénylő (betlehemi) csillagok, az embereket vezető lángoszlopok voltak. Bibliás házicsoportunk beszélgetéseinél sokszor kerültek elő a múlt jeles emberei, akikre felnézhetünk, akik példák lehetnek értéktévesztett világunkban. És ma hogy állunk ezzel? A kárpátaljai Szolyván, vagy a baranyai szórványokban élnek ezek a zászlóvivők? Ma, amikor Krisztus születését ünnepeljük, aki Isten ajándéka, ne felejtsd, hogy Ő akkor is veled van, ha hited erőtlen, lelki látásod homályos, vagy ha beteg és magányos vagy! Kívánom, hogy legyen ilyen, nem emberi példák után kutató, hanem Krisztusra tekintő, ezáltal a Krisztus-hitben megújuló karácsonyod!
Berzétei László
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése