4,23 Amint elbocsátották őket, elmentek övéikhez, és elbeszélték, miket mondtak nekik a főpapok és a vének. 4,24 Amikor ezt meghallották, egy szívvel és egy lélekkel felemelték hangjukat az Istenhez, és így szóltak:
"Urunk, te teremtetted az eget és a földet, a tengert és mindent, ami bennük van, 4,25 te mondtad atyánknak, a te szolgádnak, Dávidnak szájával a Szentlélek által: Miért zúdultak fel a pogányok, és a nemzetek miért terveznek hiábavalóságot? 4,26 Felkeltek a föld királyai, és a fejedelmek megegyeztek az Úr ellen és az ő Felkentje ellen. 4,27 Mert a te szent Szolgád, Jézus ellen, akit felkentél, valóban megegyezett Heródes és Poncius Pilátus ebben a városban a pogányokkal és Izráel népével, 4,28 hogy végrehajtsák mindazt, amiről kezed és akaratod előre elrendelte, hogy megtörténjék. 4,29 Most pedig, Urunk, tekints az ő fenyegetéseikre, és add meg szolgáidnak, hogy teljes bátorsággal hirdessék igédet; 4,30 te pedig nyújtsd ki a kezedet gyógyításra, hogy jelek és csodák történjenek a te szent Szolgád, Jézus neve által." 4,31 Amint könyörögtek, megrendült az a hely, ahol együtt voltak, megteltek mindnyájan Szentlélekkel, és bátran hirdették az Isten igéjét.
Kedves Biblia-olvasó-közönség!
Vasárnap lévén MINDENKIT arra hívunk, hogy foglalkozzon egy kicsit többet a mai napi igével, és kérünk, írd le saját gondolataidat, érzéseidet erről az igéről!
Az apostolok is féltek, de pont jó helyre fordultak segítségért:
VálaszTörlésKérték és kapták a bátorságot az igehirdetéshez Istentől.
A Szentlélek ilyentén látványos megjelenésével én már nem nagyon tudok mit kezdeni. Talán csak irigykedem egy kicsit :-).
Tudom, hogy "mi ez más országokhoz képest", de nekünk is bátorság kell a hitünk megvallásához. Hirdetni pedig még kevesebben hirdetjük Jézust.
Lehet, hogy nem is kérem olyan őszintén Istentől azt a bátorságot, odaszánást, mint az apostolok tették? Lehet, hogy az én elszántságom említésre sem méltó az övékhez képest?
Orsi
Most, a mai igehirdetés után nem gondolom, hogy tudnék és akarnék valamit hozzátenni, mert a prédikációból az Ige üzenete a közös imádságról nekem ma nagyon átjött.
VálaszTörlésA többit meg a holnapi blogomba már korábban megküldtem, holnap olvashatjátok, mert az "egy szívvel, egy lélekkel" mindkettő igeszakaszban benne van, egybe fonódnak, ezért ott utaltam is a mai igére is.
De van egy szakasz, amiről valami mégis eszembe jutott:
"...te pedig nyújtsd ki a kezedet gyógyításra, hogy jelek és csodák történjenek a te szent Szolgád, Jézus neve által."
Azt gondolhatnánk erre is, hogy persze, a prófétás időkben, a csodák, a jelek akkor történtek, de ma? Ma már nincsenek csodák, mondja a legtöbb ember, sok hívő is. Én azt mondom: DEHOGY NINCSENEK! Nagyon is vannak! Itt, mellettünk, közöttünk is megtörténnek! Vannak, akik Jézus felé kitárva a szívüket meg tudnak szabadulni szenvedélybetegségüktől, ki tudnak szabadulni a hajléktalan életmódból és az életük vezetését Jézusra bízva, békességgel, türelemmel elhordozzák - azt gondolnánk - az elhordozhatatlant. Ezek a mai csodák, jelek, csak mi nem mindig úgy éljük meg, mint Isten csodáját, hanem mint emberi teljesítményt. Meg kell tanulnunk a csodákat felismerni, Isten Lelkének munkálkodását meglátni.
Éppen ezért is 2011-re tervezünk egy diakóniai vasárnapot, ahova olyan megtért embereket szeretnénk elhívni bizonyságtételre, akik ezt, Isten csodáját az életükben megtapasztalták.
És ennek felismerését és a meglátást is lehet és kell is imádságban elkérni, úgy gondolom.