Apostolok Cselekedetei 4,1-22

4,1 Amíg beszéltek a néphez, eléjük álltak a papok, a templomőrség parancsnoka és a szadduceusok; 4,2 bosszankodtak ugyanis azon, hogy tanítják a népet, és azt hirdetik, hogy Jézus által van feltámadás a halálból. 4,3 Ezek elfogták őket, és mivel már este volt, őrizetbe vették őket másnapig. 4,4 De azok közül, akik hallgatták az igét, sokan hittek, és a hívő férfiak száma mintegy ötezerre emelkedett.

4,5 Másnap összegyűltek Jeruzsálemben a vezetők, a vének és az írástudók; 4,6 Annás a főpap, Kajafás, János, Sándor és a főpapi család valamennyi tagja. 4,7 Középre állították és vallatták őket: "Milyen hatalommal, vagy kinek a nevében tettétek ti ezt?" 4,8 Ekkor Péter, megtelve Szentlélekkel, így szólt hozzájuk: "Népünk vezetői, Izráel vénei! 4,9 Ha minket ma egy beteg emberen gyakorolt jótett felől vallattok, hogy mitől gyógyult meg, 4,10 vegyétek tudomásul valamennyien, Izráel egész népével együtt, hogy a názáreti Jézus Krisztus neve által, akit ti megfeszítettetek, akit Isten feltámasztott a halálból: őáltala áll ez előttetek egészségesen. 4,11 Ez lett a sarokkő, amelyet ti, az építők, megvetettetek, 4,12 és nincsen üdvösség senki másban, mert nem is adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülhetnénk."

4,13 Amikor látták, hogy milyen bátran beszél Péter és János, és felfogták, hogy ők írástudatlan és iskolázatlan emberek, elcsodálkoztak. Fel is ismerték őket, hogy Jézussal voltak, 4,14 de mivel látták, hogy velük együtt ott áll a meggyógyult ember is, semmit sem szólhattak ellenük. 4,15 Felszólították tehát őket, hogy menjenek ki a nagytanács elől, és így tanakodtak egymás között: 4,16 "Mit tegyünk ezekkel az emberekkel? Mert hogy nyilvánvaló csoda történt általuk, azt tudja Jeruzsálem minden lakosa, és nem is tagadhatjuk. 4,17 De hogy tovább ne terjedjen a nép között, fenyegessük meg őket, hogy többé ne szóljanak az ő nevében egyetlen embernek se." 4,18 Miután tehát behívták őket, megparancsolták, hogy egyáltalán ne beszéljenek és ne tanítsanak Jézus nevében. 4,19 Péter és János azonban így válaszolt nekik: "Igaz dolog-e az Isten szemében, hogy inkább rátok hallgassunk, mint Istenre: ítéljétek meg magatok; 4,20 mert nem tehetjük, hogy ne mondjuk el azt, amit láttunk és hallottunk." 4,21 Azok pedig, miután megfenyegették, elbocsátották őket, mivel semmi lehetőséget nem találtak arra, hogy megbüntessék őket, a nép miatt, mivel mindenki dicsőítette az Istent a történtekért, 4,22 ugyanis több mint negyven éves volt az az ember, akin a gyógyításnak ez a csodája történt.

Azért azokat beszólítván... "Péter és János felelvén, mondának nékik: hogyha Isten előtt igaz legyen, nektek engednünk inkább hogynem Istennek, ítéljétek meg: Mert nem lehet, hogy amelyeket láttunk és hallottunk, azokat ne szóljuk."

Pedig lehet és hányszor lehet.

Arra gondolok, hányszor igyekszem emberi elvárásoknak megfelelni, sokkal inkább, mint annak a belső hangnak, amely mást mond, mást vár el, mást kér, azaz "nektek engednem inkább hogynem Istennek."

Miért? Kényelemszeretetből, de legfőképpen gyávaságból.

Beszólítván azért, ha számadást végzek, és most hagyjuk az elmúlt évet, csak esténként, végiggondolván a napot: mit tettem és mit mulasztottam, arra gondolok, látván mindezt, most Uram megigazítván engem vajon melyik gombot nyomod meg lelkemben: tetszik, nem tetszik, elgondolkodtat, felkavar?

Meghajtom fejem és így imádkozom, tegyétek Testvéreim Ti is velem: Nem vagyok, Uram, tökéletes, de Te Krisztusban tökéletesen eleget tettél értem, megigazítván ezért nem csüggedek és Péter apostollal együtt vallom: "Tudtotokra legyen mindnyájan néktek, hogy a Názáretbeli Krisztus neve által áll ez ti előttetek épségben..."

Épségben.

Törekszem Uram, hogy ezt az épséget megőrizzem, az ép és tökéletes Hozzád tartozást, törekszem, hogy utadon járjak és egyre bátrabban valljalak Téged a bennem élő Szentlélek segítségével, mert "nem adatott emberek között ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk." Ámen

Kocsis Judit