Apostolok Cselekedetei 5,12-32

5,12 Az apostolok által sok jel és csoda történt a nép között. Mindnyájan a Salamon csarnokában tartózkodtak egy akarattal, 5,13 de mások közül senki sem mert hozzájuk csatlakozni. A nép azonban magasztalta őket. 5,14 Az Úrban hívők száma egyre növekedett, férfiak és nők tömegével. 5,15 A betegeket is kivitték az utcákra, ágyakra és fekvőhelyekre tették le őket, hogy ha arra jár Péter, legalább az árnyéka vetődjék rá valamelyikükre. 5,16 Összejött a Jeruzsálem körüli városok népe is, hoztak betegeket és tisztátalan lelkektől gyötörteket, s ezek mind meggyógyultak.

5,17 Ekkor megjelent a főpap és egész kísérete, a szadduceusok pártja, és irigység fogta el őket. 5,18 Elfogták az apostolokat, és hatósági őrizetbe vették őket. 5,19 De az Úr angyala éjszaka megnyitotta a börtön ajtaját, és kivezetve őket ezt mondta nekik: 5,20 "Menjetek, álljatok fel a templomban, és hirdessétek a népnek ennek az életnek minden beszédét." 5,21 Ők engedelmeskedtek, korán reggel bementek a templomba, és tanítottak. Amikor megérkezett a főpap és kísérete, összehívták a nagytanácsot, Izráel véneinek egész testületét, és elküldtek a börtönbe, hogy vezessék elő őket. 5,22 A szolgák elmentek, de nem találták őket a börtönben; ezért visszatérve jelentették: 5,23 "A börtönt ugyan gondosan bezárva találtuk, az őrök is az ajtó előtt álltak, de amikor kinyitottuk, bent senkit sem találtunk." 5,24 Amint a templomőrség parancsnoka és a főpapok meghallották ezeket a szavakat, zavarba jöttek: vajon mi lehet ez? 5,25 De valaki odament és jelentette nekik: "Íme, azok a férfiak, akiket börtönbe vetettetek, ott állnak a templomban, és tanítják a népet." 5,26 Ekkor elment a parancsnok a szolgákkal, és elővezették őket, de minden erőszak nélkül, mert féltek a néptől, hogy megkövezi őket. 5,27 Bevitték, és a nagytanács elé állították őket, a főpap pedig elkezdte kihallgatásukat: 5,28 "Szigorúan megtiltottuk nektek, hogy tanítsatok annak nevében, és íme, betöltitek az egész Jeruzsálemet tanításotokkal, és ránk akarjátok hárítani annak az embernek a vérét." 5,29 Péter és az apostolok így válaszoltak: "Istennek kell inkább engedelmeskednünk, mint az embereknek. 5,30 A mi atyáink Istene feltámasztotta Jézust, akit ti fára függesztve kivégeztetek. 5,31 Az Isten őt fejedelemmé és üdvözítővé emelte fel jobbjára, hogy megtérést és bűnbocsánatot adjon Izráelnek. 5,32 Mi pedig tanúi vagyunk ezeknek az eseményeknek, és tanúja a Szentlélek is, akit azoknak adott az Isten, akik engedelmeskednek neki."

Istennek kell inkább engedelmeskednünk...

A képen Dietrich Bonhoeffer, akinek élete és mártírhalála tanúskodik arról, mit jelent Jézus követése megalkuvás nélkül...
"„Követni azt jelenti, határozott lépéseket tenni. Már a hívásra megtett első lépés elválasztja a követőt eddigi helyzetétől. Kizárt dolog a régi helyzetben maradni és úgy követni. Jézus a vámszedőnek új istenismeretet közvetíthetett volna. Ha Jézus nem az emberré lett Isten Fia lett volna, úgy ez lehetséges lenne. Mivel azonban Jézus a Krisztus, ezért kezdettől fogva világossá kellett lennie, hogy szava nem tanítás, hanem a lét újjáteremtése. Valóban Jézussal kellett menni."”
Követés, Luther Kiadó, Bp. 2007. 42.o.