Apostolok Cselekedetei 5,33-42

Gamáliél

5,33 Amikor ezt meghallották, dühükben a fogukat csikorgatták, és arról tanácskoztak, hogy végeznek velük. 5,34 De felállt a nagytanácsban egy farizeus, név szerint Gamáliél, az egész nép előtt tiszteletben álló törvénytudó, és egy kis időre kivezettette az embereket. 5,35 Azután így szólt a nagytanácshoz: "Izráelita férfiak! Jól gondoljátok meg, hogy mit akartok tenni ezekkel az emberekkel. 5,36 Mert nem is olyan régen felkelt Teudás, és azt állította magáról, hogy ő valaki, csatlakozott is hozzá mintegy négyszáz ember, de végeztek vele; akik pedig bíztak benne, azok mind elszéledtek, és megsemmisültek. 5,37 Azután az összeírás idején felkelt a galileai Júdás is. Sok népet állított a maga pártjára, de elpusztult ő is; akik pedig bíztak benne, azok is mind szétszóródtak. 5,38 A mostani esetre is azt mondom: hagyjátok békén ezeket az embereket, és bocsássátok el őket. Mert ha emberektől való ez a szándék vagy ez a mozgalom, akkor megsemmisül; 5,39 ha pedig Istentől való, akkor úgysem tudjátok megsemmisíteni őket, és még úgy tűnhettek fel, mint akik Isten ellen harcoltok." Azok hallgattak rá, 5,40 előhívták az apostolokat, megverették őket, azután megparancsolták nekik, hogy ne szóljanak Jézus nevében, és azzal elbocsátották őket. 5,41 Ők pedig örömmel távoztak a nagytanács színe elől, mert méltónak bizonyultak arra, hogy gyalázatot szenvedjenek az ő nevéért; 5,42 és nem hagytak fel a naponkénti tanítással, és hirdették a Krisztus Jézust a templomban és házanként.

Te mi mindent tettél a környezetedért?

A városért, ahol élsz? A családodért, ahol számítanak rád? A munkahelyedért, ahol bíznak benned? A gyülekezetért, ahol szeretnek téged? Ha végiggondoljuk, mit jelentünk másoknak, és mi mindent adunk, akkor biztos be tudjuk sorolni magunkat a "minket megillető" helyre. Ki ide, ki oda. Esetleg úgy érezzük, méltán vagyunk "ott" ahol vagyunk. Méltán illet meg minket "bizonyos" tisztelet. Na, nem kell persze túlzásba vinni, de valamire azért mindannyian méltónak bizonyulunk... Biztos igazunk is van! Mégis, amikor olvassuk, hogy az apostolok örömmel bizonyultak méltónak a GYALÁZATRA, elszégyelljük magunkat! Lehet, hogy sürgősen át kellene értékelnünk a MÉLTÓSÁG fogalmát?

Molnár Péter