Apolstolok Cselekedetei 15,36-41

Ókori római út

15,36 Néhány nap múlva pedig ezt mondta Pál Barnabásnak: „Térjünk vissza, látogassuk meg a testvéreket valamennyi városban, ahol hirdettük az Úr igéjét, és lássuk: hogy megy a soruk?” 15,37 Barnabás azt akarta, hogy vigyék magukkal Jánost is, akit Márknak hívtak. 15,38 Pál azonban úgy tartotta helyesnek, hogy ne vigyék magukkal azt, aki elvált tőlük Pamfíliánál, és nem ment velük együtt a munkába. 15,39 Emiatt meghasonlás támadt köztük, és ezért különváltak egymástól: Barnabás magával vitte Márkot, és elhajózott Ciprusba. 15,40 Pál pedig Szilászt választotta társul, és miután az Úr kegyelmébe ajánlották őt a testvérek, útnak indult; 15,41 bejárta Szíriát és Ciliciát, és erősítette a gyülekezeteket.

„Emiatt meghasonlás támadt köztük, és ezért különváltak egymástól” (39). Kínos szembesülnünk azzal, hogy hitünk legnagyobb tiszteletben tartott ősei, Pál apostol, Barnabás próféta és Márk evangélista úgy össze tudtak különbözni egymással, hogy egyházépítő útjaik el kellett váljanak egymástól. A keresztyénség két évezredes történetét végigkísérik a gyakran véres harcokra vezető belső viszályok. A IV. században a katolikusoknak többek között a donatistákkal, a pelágiánusokkal és az ariánusokkal kellett nagy küzdelmet folytatniuk. A XI. század közepén vált el véglegesen egymástól a nyugati (katolikus) és a keleti (ortodox) keresztyénség. A XVI. században is belső meghasonlások eredményeképpen jöttek létre a katolikus egyházzal szemben az első protestáns egyházak és felekezetek. (lutheránus, kálvinista, anglikán, presbiteriánus, anabaptista, unitárius, baptista, stb.)

Úgy tűnik, hogy a kisebb-nagyobb ellentétek elkerülhetetlenek még az azonos hitet valló keresztyének között is. Bár egyazon vallási közösségben élünk, iránymutatónk ugyanaz a Jézus Krisztus, a hozzávezető utat nem látjuk mindig egyformán, legyünk bár egyszerű egyháztagok, presbiterek, lelkészek vagy egyházunk legfőbb vezetői. Szerintem ez nem baj. Nem kell egymást ellenségnek tekinteni csupán azért, mert bizonyos fontos dolgokban eltérően gondolkodunk. Az ítéletet bízzuk Istenre! Lám, Bibliánkban is szépen megférnek egymás mellett Pál apostol levelei, Márk evangéliuma és Barnabás hitépítő életének eseményei. Éljünk úgy a mában, olyan lelkülettel, hogy a messzi jövőben élő utódaink számára is útmutatók, példaképek, fénylő csillagok lehessünk.

Vargha András