Apostolok Cselekdetei 15,22-35

15,22 Akkor az apostolok és a vének, az egész gyülekezettel együtt, jónak látták, hogy férfiakat válasszanak ki maguk közül és elküldjék őket Pállal és Barnabással Antiókhiába: mégpedig Júdást, akit Barsabbásnak hívtak, és Szilászt, akik vezető emberek voltak a testvérek között. 15,23 Ezt a levelet küldték velük: "Mi, az apostolok és a vének, a ti testvéreitek, az antiókhiai, szíriai és ciliciai pogány származású testvéreknek üdvözletünket küldjük! 15,24 Mivel meghallottuk, hogy közülünk egyesek megzavartak titeket, és szavaikkal feldúlták lelketeket - pedig mi nem adtunk nekik megbízást -, 15,25 egymás között egyetértésre jutva, jónak láttuk, hogy férfiakat válasszunk és küldjünk hozzátok a mi szeretett Barnabásunkkal és Pálunkkal, 15,26 olyan emberekkel, akik életüket tették kockára a mi Urunk Jézus Krisztus nevéért. 15,27 Elküldtük tehát Júdást és Szilászt, hogy ők tudtotokra adják ugyanazt élőszóval. 15,28 Mert a Szentlélek jónak látta, és vele együtt mi is úgy láttuk jónak, hogy ne tegyünk több terhet rátok annál, ami föltétlenül szükséges: 15,29 hogy tartózkodjatok a bálványáldozati hústól, a vértől, a megfulladt állattól és a paráznaságtól. Ha ezektől őrizkedtek, jól teszitek. Legyetek egészségben!" 15,30 Ők tehát, miután útnak indították őket, le is mentek Antiókhiába, összehívták az egész gyülekezetet, és átadták a levelet. 15,31 Amikor felolvasták, megörültek a bátorításnak. 15,32 Júdás és Szilász, akik maguk is próféták voltak, sok beszéddel buzdították és erősítették a testvéreket. 15,33 Azután ott időztek még egy darabig, majd békességgel elbocsátották őket a testvérek azokhoz, akik küldték őket. (15,34 De Szilász jónak látta, hogy ott maradjon.) 15,35 Pál és Barnabás pedig Antiókhiában tartózkodott többekkel együtt, tanítva és hirdetve az Úr igéjét.

"...akik életüket tették kockára a mi Urunk Jézus Krisztus nevéért.” Azt látjuk, hogy a gyülekezet ügyeinek intézésével olyanokat bíznak meg, akik megpróbáltak voltak a hit harcaiban, akik az életüket tették kockára Jézus nevéért. Ma itt és most kevesen vannak, akiknek az élete kerül veszélybe Krisztusért, -bár vannak olyan országok, ahol ez ma is megtörténik- de ma is van lehetőség, (lenne lehetőség) naponta ÖNKÉNTES ÁLDOZATOT VÁLLALNI Jézus ügyéért.

Az áldozatkészség jele, ha időmből, erőmből, anyagi javaimból ÁLDOZOK Krisztus nevéért. Akkor áldozat, ha azt megérzem. Lehet, hogy számomra hátrányt okoz, de mégis, ennek ellenére vállalom az áldozatot. Akkor áldozat, ha Jézus ügye melletti elköteleződésem az életem korábbi rendjét is megváltoztatja: Új prioritási sorrend lép életbe: Mostantól más az, ami a számomra a legfontosabbá válik, és vannak dolgok, amelyekről, áldozatot vállalva, önként lemondok Jézusért. Érdemes megvizsgálni: Van-e ilyen az életemben? Megerőltető-e számomra az az áldozatvállalás, amit Jézus ügyéért teszek, amikor az időmből, erőmből, pénzemből áldozok?

De van az Igének folytatása is, mielőtt még nagyon kétségbeesnék az őszinte önvizsgálat után: „Mert a Szentlélek jónak látta, és vele együtt mi is úgy láttuk jónak, hogy ne tegyünk több terhet rátok annál, ami föltétlenül szükséges.” (28) mondja az Ige.

Mennyi-mennyi szeretet van ebben! Mennyi bátorítás, türelem! Ezért is örvendeznek. És Judás és Szilász sok beszéddel buzdították és erősítették a testvéreket. És a testvérek nem zúgolódtak, hogy mi ez a sok beszéd, hanem meghallgatták a tanításokat, épültek belőle, majd békességgel elbocsátották őket. Ma is így van, így lenne ez? Oda tudunk-e figyelni a mai tanítókra, tudunk-e örvendezni a tanításnak?

Kérlek Uram engedd meg, hogy a szívemet, az életemet eléd vigyem, letegyem lábaid elé! Add Uram, hogy valóban a Tiéd legyen az életem! Kérlek, add Uram, hogy örvendezve tudjam elfogadni a tanítást! Kérlek segíts, hogy én se tegyek másokra több terhet, mint ami föltétlenül szükséges, a Te Lelked vezessen ebben is engem minden nap!

Csenki Zsuzsa