Apostolok Cselekedetei 16,25-40

16,25 Éjféltájban Pál és Szilász imádkozott, és énekkel magasztalta az Istent. A foglyok pedig hallgatták őket.16,26 Ekkor hirtelen nagy földrengés támadt, úgyhogy megrendültek a börtön alapjai, hirtelen kinyílt minden ajtó, és mindegyikükről lehulltak a bilincsek. 16,27 Amikor a börtönőr felriadt álmából, és meglátta, hogy nyitva vannak a börtönajtók, kivonta a kardját, és végezni akart magával, mert azt hitte, hogy megszöktek a foglyok. 16,28 Pál azonban hangosan rákiáltott: „Ne tégy kárt magadban, mert valamennyien itt vagyunk!” 16,29 Erre az világosságot kért, berohant, és remegve borult Pál és Szilász elé; 16,30 majd kivezette őket, és ezt kérdezte: „Uraim, mit kell cselekednem, hogy üdvözüljek?” Ők pedig így válaszoltak: 16,31 „Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe!” 16,32 Ekkor hirdették az Isten igéjét neki és mindazoknak, akik a házában voltak. 16,33 Ő pedig magához fogadta őket az éjszakának még abban az órájában, kimosta sebeiket, és azonnal megkeresztelkedett egész háza népével együtt.

16,34 Azután házába vitte őket, asztalt terített nekik, és örvendezett, hogy egész háza népével együtt hisz az Istenben.

Kíváncsi vagyok, ha elkészül az Apcsel szófelhője, milyen méretű lesz benne az „imádkoztak” szó. Nekem úgy tűnik nagyon gyakran, szinte minden részben visszatér, bár különféle alakban, így lehet, hogy a szófelhő nem mutatja majd ki, de mi tudjuk: az imádság, a közös imádkozás egyik, ha nem a legfontosabb szolgálat, amit tehetünk gyülekezetünkért, környezetünkért, embertársainkért. És a közös imádság után itt az Apcselben másodszor fordul elő, hogy megrendül a föld. Éjfél tájban énekkel magasztalták az Istent, és imádkoztak. És a foglyok hallgatták őket. És megrendült a föld. És lehulltak a bilincsek. És ŐK NEM MENEKÜLNEK EL, nem mentik a saját életüket, de megmentik a börtönőrét: ott maradnak, és hirdették Isten Igéjét. És azok, akik hallják megtértek, azonnal cselekednek is: még abban az órában kimossák a sebeket és megkeresztelkednek, a börtönőr és egész háza népe. Újabb életmentés, de már az örök életre!

Példa ez a számunkra is: ne a magam életét mentsem, hanem másokét, és így majd én is megmenekülhetek, ha az Úrnak ez kedves! És, ha az Úr ügye úgy kívánja, ne a magam érdekét képviseljem, hanem Őt és az Ő igazságát!
Add Uram, hogy minden szorongattatásban, minden körülmények között tudjam a Te nevedet magasztalni, Hozzád könyörögni, imádkozni, Téged dicsérni, Neked énekelni! Köszönöm neked Uram a szabadságot, amit nekem adtál! Add Uram, hogy ne a magam szabadulásával törődjek, hanem a mások kiszabadítására tekintsek! Vezess Uram ebben, fogd a kezem! 

Csenki Zsuzsa