Apostolok Cselekedetei 16,16-24

Filippiben feltárt ókori börtöncella

16,16 Történt pedig egyszer, hogy amikor az imádkozás helyére mentünk, egy szolgálóleány jött velünk szembe, akiben jövendőmondó lélek volt, és jóslásával nagy hasznot hajtott gazdáinak. 16,17 Követte Pált és minket, és így kiáltozott: „Ezek az emberek a Magasságos Isten szolgái, akik az üdvösség útját hirdetik nektek!” 16,18 Ezt több napon át is művelte. Pált azonban bosszantotta ez. Ezért megfordult, és ezt mondta a léleknek: „Parancsolom neked Jézus Krisztus nevében, hogy menj ki belőle!” És az még abban az órában kiment belőle. 16,19 Amikor látták urai, hogy odalett az, amiből hasznot reméltek, megragadva Pált és Szilászt, a hatóság elé, a főtérre hurcolták őket. 16,20 Azután az elöljárók elé vezették őket, és ezt mondták: "Ezek az emberek felforgatták városunkat. 16,21 Zsidók lévén, olyan szokásokat hirdetnek, amelyeket nekünk nem szabad sem átvennünk, sem követnünk, mert rómaiak vagyunk." 16,22 Velük együtt a sokaság is rájuk támadt, az elöljárók pedig letépették ruhájukat, és megbotoztatták őket. 16,23 Sok ütést mértek rájuk, majd börtönbe vetették őket, és megparancsolták a börtönőrnek, hogy gondosan őrizze őket. 16,24 Az pedig, mivel ilyen parancsot kapott, a belső börtönbe vetette őket, és a lábukat kalodába zárta.

Pál apostol számára szinte tálcán kínálkozott fel annak lehetősége, hogy a helyiek számára "hiteles" jövendőmondó igazolja őt és mindazt, amit hirdet. Csakhogy ez az út nem lett volna egyenes:

Egyrészt Pál tudja, érzi, hogy nincs szüksége egy ilyen külső támogatásra, másrészt ez a szolgálólány megkötözöttje, rabszolgája különleges képességének. (A szolgálólány képességével tulajdonosainak hoz hasznot.) Pál dönt, határozottan cselekszik, és olyan csoda történik általa, amiben mindenki számára kézzel foghatóvá válik a feltámadott Jézus Krisztus hatalma.

Ugyan ennek hatására Pál és Szilász reménytelen helyzetbe kerülnek, de... (folyt.köv.)

Molnár Péter