16,6 Azután átmentek Frígia és Galácia földjén, mivel a Szentlélek nem engedte nekik, hogy hirdessék az igét Ázsiában. 16,7 Amikor Mízia felé mentek, Bitíniába próbáltak eljutni, de Jézus Lelke nem engedte őket. 16,8 Erre Mízián áthaladva lementek Tróászba. 16,9 Egy éjjel látomás jelent meg Pálnak: egy macedón férfi állt előtte, és ezekkel a szavakkal kérlelte őt: "Jöjj át Macedóniába, légy segítségünkre!" 16,10 A látomás után nyomban igyekeztünk elmenni Macedóniába, mert megértettük: oda hívott minket az Isten, hogy hirdessük nekik az evangéliumot.
Sokszor érnek bennünket kudarcélmények. Eltervezünk valamit, és sehogy sem sikerül. Pedig még imádkozunk is érte. A végén feladjuk, és könnyen vagy nehezen elfogadjuk, hogy elképzelésünk nem egyezett Isten akaratával. Mindennapi, „világi” életünk során ez gyakran előfordul. De mi van akkor, ha hitéletünkben szenvedünk kudarcot? Van egy tervünk, amelyről meggyőződéssel hisszük, hogy Isten országa építését szolgálja, ezért kedvesnek kellene lennie Őelőtte, mégsem sikerül. Nem értjük. De fel kell ismernünk, hogy Isten másképp akarja. Nem mintha eredeti elképzelésünk rossz lett volna, de az Ő szándéka más, és a végén csaknem mindig felismerjük, hogy az volt a jó.
Kitűnő példa erre Pál és Timóteus esete. Tudtak volna sok jót tenni az ázsiai parton, de Isten szándéka az volt, hogy a keresztyén hit eljusson Európába. Nekik „könnyű” volt, a Lélek egy macedón férfin keresztül félreérthetetlenül tudtukra adta. Nekünk ez általában nehezebb, Isten akadályok, kudarcok árán szokott terelgetni bennünket, de ha ezt meg tudjuk érteni és elfogadni, akkor tudjuk Őt híven szolgálni.
Mándy Tamás
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése