16,11 Elhajóztunk tehát Tróászból; egyenesen Szamotrákéba mentünk, másnap meg Neápoliszba, 16,12 onnan pedig Filippibe, amely Macedónia vidékének első városa, római település volt. Néhány napot ebben a városban töltöttünk. 16,13 Szombaton kimentünk a városkapun kívülre, egy folyó mellé, ahol tudomásunk szerint imádkozni szoktak. Leültünk, és szóltunk az egybegyűlt asszonyokhoz. 16,14 Hallgatott minket egy Lídia nevű istenfélő asszony, egy Thiatírából való bíborárus is, akinek az Úr megnyitotta a szívét, hogy figyeljen arra, amit Pál mond. 16,15 Amikor pedig házanépével együtt megkeresztelkedett, azt kérte: „Ha úgy látjátok, hogy az Úr híve vagyok, jöjjetek, szálljatok meg a házamban!” És kérlelt bennünket.
- Köszönjük azokat a pillanatokat, és azokat az embereket, akiken keresztül felfeded szolgálatunk célját! Ne szóljon igéd hiába! Adj utunkba Lídiákat, és tégy bennünket Lídiákká!
- Egy alkalommal (bár gyülekezeti közösségbe mentem) nem vittem magammal a Bibliámat. Olyan védtelennek és szerencsétlennek éreztem magam nélküle! Uram, mi lenne velem a "városkapun kívül, a folyóparton", ahova nem vihetném magammal hitéletem megszokott eszközeit. Mi történne, ha nem vinnék semmit az embereknek a te nevedben, de te vinnél engem az emberek közé?
- Urunk, Filippiben nagy csodákat tettél, az evangélium megszabadított, átformált és közösségre hozott teljesen különböző embereket. Add Urunk, hogy Buda Filippivé válhasson!
- Szíven üt Lídia kérése: -Ha úgy látjátok, hogy az Úr híve vagyok, jöjjetek, szálljatok meg a házamban! És kérlelt bennünket. Vágyunk arra, hogy mások lássák, hogy Hozzád tartozunk! Növeld bennünk azt a vágyat is, hogy együtt, egy közösségben, egymás elé élhessük a hitünket!
- Köszönöm, Uram, hogy térképen nyomon követhetjük a hit terjedésének útját: Szentlelked munkálkodásának szemmel látható jele van! Köszönöm Tróászt, Szamotrákét, Neápoliszt, Filippit, hogy "közeledik az evangélium", általuk kézzel foghatóvá válik a múlt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése