Apostolok Cselekedetei 19,1-7

Celsus könyvtára Ephesos-ban

19,1 Amíg Apollós Korinthusban volt, Pál végigjárva a felső vidékeket, elérkezett Efezusba. Mikor ott néhány tanítványra talált, 19,2 így szólt hozzájuk: "Kaptatok-e Szentlelket, amikor hívőkké lettetek?" Ők így feleltek: "Hiszen még azt sem hallottuk, hogy van Szentlélek." 19,3 Ezután megkérdezte tőlük: "Akkor hogyan keresztelkedtetek meg?" "A János keresztségével" - válaszolták ezek. 19,4 Pál ekkor így szólt: "János, amikor keresztelt, megtérést követelt, de azt mondta a népnek, hogy abban higgyenek, aki utána jön, azaz Jézusban." 19,5 Amikor ezt meghallották, megkeresztelkedtek az Úr Jézus nevére. 19,6 És amikor Pál rájuk tette a kezét, leszállt rájuk a Szentlélek, úgyhogy különböző nyelveken szóltak, és prófétáltak. 19,7 Ezek a férfiak pedig összesen mintegy tizenketten voltak.

"Vettetek-é Szent Lelket, minekutána hittetek?" Testvéreim, milyen megrendítő ez a kérdés. Mert először van a hit, azután a hitben való élet. Nem is azután, hanem azzal együtt. Van gondos, szerető Atyánk, aki elkészíti számunkra a nekünk való eledelt. Elfogadjuk-e mindig? - vagy úgy vagyunk, mint az engedetlen gyermek, aki nem fogyasztja el, amit szerető édesanyja elkészít neki, mert ő mást szeretne, mást kíván, esetleg olyat, ami nem válik hasznára, ami árt neki, nem egészséges, nem tápláló, de "finom" és különben is mindenki azt eszi. Pál apostol arra figyelmeztet, hogy az igaz hit tovább visz, nem torpan meg, él a Szent Lélek ajándékával, mert ha nem, akkor szerethetjük a gyülekezetet, szerethetjük az istentiszteleti szertartást, az úrvacsorát, gyönyörködhetünk a templomunkban, szívünkben azonban nem terem kegyelem, irgalom, szeretet.
Az Atya szeretetében élni = azaz szeretni egymást csak a Szent Lélek erejével tudunk, magunk lelki erejéből sohasem. Az Úr neve miáltalunk minden nap megszentelődhet a Szent Lélek szerinti életünkkel. Micsoda lehetőség, micsoda ajándék!

"Vettetek-é Szent Lelket, minekutána hittetek? Sőt inkább azt sem hallottuk, vagyon-é Szent Lélek." - válaszolták a férjfiak. Vettetek-é Szent Lelket, minekutána hittetek? Igen Atyánk, mi, akik "őtet hallánk, megkeresztelkedtünk az Úr Jézusnak nevére."- válaszolta a Budai Gyülekezet. Hát akkor "vegyétek és egyétek".

Köszönjük, Urunk, a mi mindennapi kenyerünket. Ámen.
Kocsis Judit