22,22 Eddig a kijelentésig hallgatták, de akkor így kezdtek kiáltozni: "Töröld el a föld színéről az ilyet, mert nem szabad neki élnie!" 22,23 Kiáltoztak, ruháikat eldobálták, és port szórtak a levegőbe. 22,24 Az ezredes elrendelte, hogy vigyék a várba, és meghagyta, hogy korbáccsal vallassák ki: hadd tudja meg, miért kiáltoztak így ellene. 22,25 Amikor pedig szíjakkal lekötötték, ezt kérdezte Pál az ott álló századostól: "Szabad-e római polgárt ítélet nélkül megkorbácsolnotok?" 22,26 Amikor ezt meghallotta a százados, az ezredeshez ment, és jelentést tett neki: "Mit akarsz tenni? Hiszen ez az ember római polgár." 22,27 Erre az ezredes odament, és megkérdezte tőle: "Mondd meg nekem: csakugyan római polgár vagy?" Mire ő így felelt: "Az vagyok." 22,28 Az ezredes erre így szólt: "Én nagy összegért szereztem meg ezt a polgárjogot." Pál ezt mondta: "Én pedig már benne is születtem." 22,29 Ekkor azonnal félreálltak mellőle azok, akik vallatni akarták. Sőt az ezredes is megijedt, amikor megtudta, hogy római polgár, akit megkötöztetett. 22,30 Másnap aztán meg akarta tudni a valóságot, hogy mivel vádolják a zsidók, levétette tehát bilincseit, és megparancsolta, hogy jöjjenek össze a főpapok és az egész nagytanács. Ekkor lehozatta Pált, és eléjük állította.
Megdöbbentő, micsoda súlya volt annak, ha valaki született római polgár: amikor ez kiderült Pálról, "azonnal félreálltak mellőle azok, akik vallatni akarták. Sőt az ezredes is megijedt, amikor megtudta, hogy római polgár, akit megkötöztetett." (22,29) Két ige is eszembe jutott:
1./ Jézus mondja főpapi imádságában: "Én nekik adtam igédet, és a világ gyűlölte őket, mert nem a világból valók, mint ahogy én sem vagyok a világból való. Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól." (Jn 17,14) Nem tudunk nem e világban élni, és nem tudunk nem e világ szerint gondolkodni, de néha sejtjük, néha belelátunk azokba a dolgokba is...

Te mit szólsz ehhez?
Molnár Péter
Számomra egy mondat volt a megdöbbentő ebben a részben.
VálaszTörlés"Töröld el a föld színéről az ilyet, mert nem szabad neki élnie!"
Vajon miért van az, hogy egy őszinte hitvallás, egy bizonyságtétel ekkora gyűlöletet vált ki? Mi az oka, hogy Pál vallomása a megtéréséről és elhívásáról ekkora haragot gerjeszt, hogy a fizikai megsemmisítését kívánják? Miért haragszanak rá ennyire? Ilyen nagy bűn, ha "beszélő viszonyba" kerül valaki Istennel?
Az agresszivitás mértéke miért csap az egekig? Istenkáromlásnak tekintik, amit Pál mond? Esetleg féltékenység? Félelem?
És ez majd a következő részben is folytatódik, a nagytanács előtt szintén hatalmas indulatokat gerjeszt Pál.
Pedig ő így szólal meg: "Atyámfiai, férfiak, én teljesen jó lelkiismerettel szolgáltam Istennek, mind e mai napig."
ÉS MÉGIS! Még szájon is verik!