Apostolok Cselekedetei 23,1-11

23,1 Pál rátekintett a nagytanácsra, és így szólt: "Atyámfiai, férfiak, én teljesen jó lelkiismerettel szolgáltam Istennek, mind e mai napig." 23,2 Anániás főpap ekkor megparancsolta a mellette állóknak, hogy üssék szájon. 23,3 Pál erre így szólt hozzá: "Megver téged az Isten, te meszelt fal! Itt ülsz, hogy ítélkezz felettem a törvény szerint, mégis a törvény ellenére azt parancsolod, hogy megüssenek?" 23,4 Erre az ott állók ezt mondták: "Isten főpapját gyalázod?" 23,5 Pál így válaszolt: "Nem tudtam, atyámfiai, hogy főpap." Mert meg van írva: "Néped fejedelmét ne átkozd!" 23,6 Mivel pedig Pál tudta, hogy egyik részük a szadduceusok, másik részük pedig a farizeusok közül való, így kiáltott a nagytanács előtt: "Atyámfiai, férfiak, én farizeus vagyok, farizeus fia; a halottak reménysége és feltámadása miatt vádolnak engem." 23,7 Mihelyt ezt mondta, vita támadt a farizeusok és a szadduceusok között, és a gyűlés véleménye megoszlott. 23,8 A szadduceusok ugyanis az állítják, hogy nincs feltámadás, sem angyal, sem lélek, a farizeusok pedig vallják mindegyiket. 23,9 Erre nagy kiáltozás támadt, a farizeuspárti írástudók közül néhányan felállva hevesen vitatkoztak, és így szóltak: "Semmi rosszat sem találunk ebben az emberben. Hátha Lélek szólt hozzá vagy angyal?" 23,10 Mivel a felfordulás egyre nagyobb lett, az ezredes attól félve, hogy Pált széttépik, megparancsolta, hogy a csapat menjen le, ragadja ki őt közülük, és vigye a várba. 23,11 A következő éjszaka pedig odaállt Pál mellé az Úr, és ezt mondta: "Bízzál, mert ahogyan bizonyságot tettél az én ügyem mellett Jeruzsálemben, úgy kell Rómában is bizonyságot tenned!"

Pál a nagytanács előtt reménytelen helyzetbe kerül. Hamar kiderül, hogy mondhat bármit, nem is reménykedhet igazságos, törvényes eljárásban, mindenképpen bántalmazni akarják (ha van rajta sapka, akkor azért, ha nincs, akkor meg azért). Pált a Lélek-jelenléte segíti át a pillanatnyi nehézségen. Keresztény gondolkodásunktól kissé idegen módon a "divide et impera" elvét alkalmazva vágja ki magát, megosztja a teológiailag nem egységes közösséget. Talán sokan meglepődünk mai keresztények, hogy Pál a szent ember ilyen "ravaszsághoz" folyamodik. Ez valahogy nem része az általunk elképzelt "keresztény eszköztárnak". Pedig maga Jézus biztatott így minket: "legyetek tehát okosak, mint a kígyók", vagyis, amikor kell, használjuk az eszünket. És ha tovább olvassuk, láthatjuk, hogy ez a Máté evangéliumában található ige egy számtalanszor beteljesült prófécia Pál, és minden, az evangélium hirdetéséért apostoli szolgálatot végző keresztény életére.

"Íme, én elküldelek titeket, mint juhokat a farkasok közé: legyetek tehát okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok. Óvakodjatok az emberektől, mert átadnak a törvényszékeknek, és megkorbácsolnak zsinagógáikban." Ha tehát a célunk az Úr elhívásának betöltése, egyáltalán nem bűn, ha talpraesettek vagyunk!

Gondos Attila