Apostolok Cselekedetei 24,22-27

24,22 Erre Félix elnapolta az ügyet, mert sokat tudott erről a tanításról, és így szólt: "Amikor Liziász ezredes idejön, akkor fogok dönteni az ügyetekben." 24,23 Ugyanakkor megparancsolta a századosnak, hogy tartsák őrizetben Pált, de enyhébb fogságban; és az övéi közül senkit se akadályozzanak abban, hogy szolgálatára legyen. 24,24 Néhány nap múlva pedig megjelent Félix a feleségével, Druzillával, aki zsidó származású volt. Magához hívatta Pált, és meghallgatta őt a Krisztus Jézusban való hitről. 24,25 De amikor az igazságról és önmegtartóztatásról meg a jövendő ítéletről kezdett beszélni, Félix megrémült, és így szólt: "Most menj el, de ha alkalmat találok, majd ismét hívatlak." 24,26 Egyúttal azt is remélte, hogy pénzt kap Páltól, ezért gyakrabban hívatta, és elbeszélgetett vele. 24,27 Két esztendő múlva Porciusz Fesztusz lett Félix utóda. Félix pedig fogságban hagyta Pált, mert kedvébe akart járni a zsidóknak.

Jaj, szegény Félix! Milyen kár érte! Látta, hallotta az utat, a megtérés mégis elmaradt, mert ő nem lépett rá mégsem arra az útra, ami az üdvösségre visz. Pedig kezdetben úgy tűnik, jóindulattal van Pál iránt, az előző szakaszokból tudjuk, hogy megvédelmezi a vádlóktól, akik egyenesen pestisnek nevezik az apostolt. (5.) Ugyan fogságban tartja, de a rab fogva tartását enyhíti, nem akadályozza az övéit, hogy látogassák, hogy szolgáljanak neki. De már itt is halogat: majd döntök, ha…. Zsidó származású feleségével együtt meg is hallgatják Pál tanítását. De Félix megrémül. Mitől is?

AZ IGAZSÁGTÓL

AZ ÖNMEGTARTÓZTATÁSTÓL

A JÖVENDŐ ÍTÉLETTŐL (25)

Sőt Páltól pénzt remél, ezért az elkövetkező két év alatt gyakran hívatja és elbeszélget vele. Pált ismerve ő egészen biztosan ekkor sem beszélt másról csakis a megfeszített Krisztusról, a megváltásról, az útról. És Félix mégsem fogadta el az Úr által neki felajánlott lehetőséget. Ő valami más hasznot remélt, anyagiakat. Pedig: „Mit használ ugyanis az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?” (Mk 8,36)

Jaj, szegény Félix! Milyen kár érte! Ki is van rabságban ebben a történetben, és ki a szabad? Pál vagy Félix? És mi? Hogy is állunk az igazsággal, az önmegtartóztatással, a jövendő ítélettel? Megijedünk-e, ha ezeket a szavakat halljuk? Tudunk-e ezekről beszélni másoknak? Elmondhatjuk-e Pállal mi is:

„EZÉRT MAGAM IS ARRA TÖREKSZEM, HOGY A LELKIISMERETEM MINDENKOR TISZTA LEGYEN ISTEN ÉS EMBEREK ELŐTT.” (16) 

Csenki Zsuzsa