24,1 Öt nap múlva azután lement Anániás főpap néhány vénnel és egy Tertullusz nevű ügyvéddel, és panaszt tettek a helytartónál Pál ellen. 24,2 Amikor behívták, Tertullusz így kezdte vádolni: 24,3 "Nagy békességet biztosítasz számunkra, nagyra becsült Félix, és üdvös változások történnek népünk javára a te gondoskodásod folytán. Ezt mindenkor és mindenütt teljes hálával ismerjük el. 24,4 De hogy hosszan ne fárasszalak, kérlek, hallgasd meg rövid beszédünket, jóindulattal. 24,5 Mi ugyanis megállapítottuk, hogy ez az ember valóságos pestis, lázadást szít a földkerekségen élő valamennyi zsidó között, és a názáreti irányzat feje. 24,6 A templomot is meg akarta szentségteleníteni, de elfogtuk, (és a mi törvényünk szerint akartuk elítélni. 24,7 Liziász ezredes azonban odajött, és erőszakkal kivette őt a kezünk közül, 24,8 és azt parancsolta, hogy vádlói hozzád jöjjenek.) Magad is tudomást szerezhetsz mindarról, amivel vádoljuk, ha őt kihallgatod." 24,9 Csatlakoztak ehhez a vádhoz a zsidók is, és bizonygatták, hogy mindez valóban így van. 24,10 Ezután Pál, amikor intett neki a helytartó, hogy beszélhet, így szólt: "Mivel tudom, hogy sok éve vagy már bírája ennek a népnek, nagyobb bizalommal védekezem a magam ügyében. 24,11 Megtudhatod, hogy nincs több, mint tizenkét napja, hogy feljöttem Jeruzsálembe imádkozni. 24,12 De nem láttak engem sem a templomban, sem a zsinagógákban, sem a városban bárkivel is vitatkozni vagy a nép között lázadást szítani. 24,13 Azt sem tudják rám bizonyítani, amivel most vádolnak. 24,14 De azt megvallom előtted, hogy én a szerint a tanítás szerint, amelyet ők eretnekségnek mondanak, úgy szolgálok atyáim Istenének, hogy hiszek mindabban, ami megfelel a törvénynek, és ami meg van írva a próféták könyvében. 24,15 És azt remélem Istentől, hogy - amit ők maguk is várnak - lesz feltámadásuk mind az igazaknak, mind a gonoszoknak. 24,16 Ezért magam is arra törekszem, hogy lelkiismeretem mindenkor tiszta legyen Isten és emberek előtt. 24,17 Több év múltán eljöttem népemhez, hogy alamizsnát adjak, és áldozatokat mutassak be. 24,18 A tisztulási fogadalom teljesítése közben talált rám a templomban néhány Ázsiából való zsidó, nem pedig csődületben vagy lázítás közben. 24,19 Nekik kellett volna megjelenniük előtted, és vádolniuk engem, ha valami panaszuk van ellenem. 24,20 Vagy mondják meg ezek maguk: találtak-e bennem valamilyen vétket, amikor a nagytanács előtt álltam. 24,21 Ha csak azt a kijelentést nem, amelyet közöttük állva kiáltottam: A halottak feltámadása miatt vádolnak engem ma előttetek."
Nekem az jutott eszembe erről az egész Pál kontra Nagytanács/zsidó főemberek pörről, hogy az ügy római szereplői -tehát a kívülállók, az ügyben nem érintettek- szinte szó szerint azt mondják, amit annak idején Pilátus Jézusról: semmi olyat nem találunk benne, ami miatt el kellene vagy lehetne őt ítélni. Akkor miért nem jut ő is azonnal Mesteréhez hasonló sorsra? Nyilvánvaló, hogy kizárólag azért "vacakolnak" vele ennyit, mert ő római polgár, tehát nem lehet csak úgy lesöpörni az ügyét az asztalról, úgymond a békesség kedvéért, mint egy nincstelen vándorló tanítóét, aki az ő szemükben Jézus volt. Hiszen ez számukra csak egy jogi ügy, amit úgy kell megoldani, hogy a tartomány a császár megelégedésére, zökkenőmentesen működjön tovább.
De ez egyszersmind azt is jelenti, hogy földi értelemben Jézus nagyobb hatalommal ruházza fel esetenként a követőit, mint saját magát. Pál ezt a tényleg meglévő hatalmat egész apostoli tevékenysége során nagyon okosan és változatos formákban, de csak arra használta, hogy az evangélium terjedését szolgálja vele. Jó lenne, ha mi is így tekintenénk minden Istentől kapott talentumunkra, adottságunkra, kisebb vagy akár egészen jelentős hatalmunkra, mint ami csupán eszköz egy sokkal nagyobb tudás és hatalom kezében. Bartos Bea
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése