Apostolok Cselekedetei 26,1-23

26,1 Agrippa erre így szólt Pálhoz: "Megengedjük, hogy szólj a magad mentségére." Akkor Pál kinyújtotta a kezét, és védőbeszédet mondott: 26,2 "Boldognak tartom magam, Agrippa király, hogy mindazok ellen, amikkel a zsidók vádolnak, ma előtted védekezhetem, 26,3 mert te kiváló ismerője vagy a zsidók minden szokásának és vitás kérdéseinek. Kérlek azért, hallgass meg engem türelemmel. 26,4 Életemet, amely kezdettől fogva népem között és Jeruzsálemben folyt, ifjúságomtól fogva ismerik a zsidók mindnyájan. 26,5 Mivel ők kezdettől fogva ismernek, tanúsíthatják, ha akarják, hogy kegyességünk legszigorúbb irányzata szerint éltem, mint farizeus. 26,6 Most is amiatt a reménység miatt állok itt vád alatt, amelyet atyáinknak ígért Isten. 26,7 Ennek a teljesülését reméli tizenkét törzsünk is, éjjel-nappal állhatatosan szolgálva Istennek. Ezért a reménységért vádolnak engem a zsidók, Agrippa király. 26,8 Miért tartjátok hihetetlennek, hogy Isten halottakat támaszt fel? 26,9 Én egykor elhatároztam magamban, hogy mindent meg kell tennem a názáreti Jézus neve ellen. 26,10 Meg is tettem ezt Jeruzsálemben, és a főpapoktól kapott felhatalmazás alapján a szentek közül sokat börtönbe vetettem. Amikor pedig megölték őket, én is ellenük szavaztam. 26,11 A zsinagógákban mindenfelé gyakran büntetéssel kényszerítettem őket káromlásra, sőt ellenük való féktelen őrjöngésemben egészen az idegen városokig üldöztem őket. 26,12 Egyszer éppen ilyen ügyben utaztam a főpapok felhatalmazásával és megbízásával Damaszkusz felé. 26,13 Déltájban az úton láttam, ó, király, amint a mennyből a nap fényénél is ragyogóbb világosság sugároz körül engem és útitársaimat. 26,14 Mikor pedig mindnyájan a földre estünk, egy hangot hallottam, amely így szólt hozzám héber nyelven: Saul, Saul, miért üldözöl engem? Nehéz neked az ösztöke ellen rugódoznod. 26,15 Erre ezt kérdeztem: Ki vagy, Uram? Az Úr pedig így válaszolt: Én vagyok Jézus, akit te üldözöl. 26,16 De kelj fel, és állj a lábadra, mert azért jelentem meg neked, hogy szolgámmá tegyelek, hogy tanúbizonyságot tegyél arról, amiket láttál, és arról, amit ezután fogok neked magamról kijelenteni. 26,17 Megoltalmazlak e néptől és a pogányoktól, akikhez küldelek. 26,18 Azért küldelek el, hogy nyisd meg a szemüket, hogy a sötétségből a világosságra, és a Sátán hatalmából az Istenhez térjenek; hogy az énbennem való hit által megkapják bűneik bocsánatát, és örökséget nyerjenek azok között, akik megszenteltettek. 26,19 Ezért, Agrippa király, nem voltam engedetlen a mennyei látomás iránt, 26,20 hanem először Damaszkuszban és Jeruzsálemben, majd Júdea lakóinak és a pogányoknak hirdettem, hogy térjenek meg, forduljanak az Istenhez, és éljenek a megtéréshez méltóan. 26,21 Ezért fogtak el engem a zsidók a templomban, és ezért akartak kivégezni. 26,22 De mivel az Isten mind e mai napig megsegített, itt állok, és bizonyságot teszek kicsinyeknek és nagyoknak, és semmit sem mondok azon kívül, amit Mózes és a próféták megjövendöltek: 26,23 a Krisztusnak szenvednie kell, és mint aki elsőnek támad fel a halottak közül, világosságot fog hirdetni a népnek és a pogányoknak."

Ahogy ma mondanánk, nem semmi az a higgadtság és tervszerűség, ahogyan Pál felépítette a saját védőbeszédét. Volt benne indításképp szolid bók a főbírának, azután érzelmekre ható romantika, a törvényekre (Mózesre) való racionális hivatkozás és persze Isten előtti bizonyságtétel.

Vajon milyen gondolatok járhattak Pál fejében, amikor felépítette magában ezt a beszédet? Bizonyára benne is felsejlett a Jézus életével való párhuzam (Pilátus vs. Jézus Jeruzsálemben és Agrippa vs. Pál Cézáreában) és nyilván az is, hogy hasonlóképpen végezheti. Abban a korban talán még csábítóan is hangozhatott egy effajta mártír-párhuzam, mint ahogyan egyes muszlim fanatikusok számára sajnos ma is az az értelmetlen puszítással járó mártírhalál.

De Pál nem esett a hiúság eme csapdájába. Nem kötött elvtelen kompromisszumot, nem tagadta meg a hitét, de nem akart hiúságból mártír lenni. Tehetsége és tudása legjavát összeszedve igyekezett igazáról meggyőzni bíráit, hiszen tudta, neki még feladatai, dolgai vannak. Tudta, hogy Jézus mire rendelte, kérte őt, és mindvégig erre koncentrált.

Torday Gábor