Apostolok Cselekedetei 27,27-44

Pál útja Rómába

27,27 Eljött a tizennegyedik éjszaka, mióta az Adrián sodródtunk tovább, amikor éjféltájban azt gyanították a hajósok, hogy valamilyen szárazföldhöz közelednek. 27,28 Lebocsátották a mérőónt, és húsz ölet állapítottak meg. Amikor pedig kissé továbbmentek, és ismét lebocsátották, tizenöt ölet állapítottak meg. 27,29 De mivel féltek, hogy esetleg sziklás helyre vetődünk, a hajó farából négy horgonyt vetettek ki, alig várva a virradatot. 27,30 Ekkor azonban a hajósok meg akartak szökni a hajóról. Le akarták ereszteni a mentőcsónakot a tengerre, azzal az ürüggyel, hogy a hajó orrából akarnak horgonyokat kifeszíteni. 27,31 Pál azonban így szólt a századoshoz és a katonákhoz: „Ha ezek nem maradnak a hajón, akkor ti sem menekülhettek meg.” 27,32 A katonák ekkor elvágták a mentőcsónak köteleit, és hagyták, hogy elsodorja az ár. 27,33 Addig pedig, amíg megvirradt, Pál mindnyájukat arra biztatta, hogy egyenek. Így szólt: "Ma a tizennegyedik napja, hogy étlen várakoztok, és semmit sem ettetek. 27,34 Ezért intelek titeket, hogy egyetek, mert az is megmeneküléseteket szolgálja. Mert közületek senkinek sem esik le egyetlen hajszál sem a fejéről." 27,35 E szavak után vette a kenyeret, hálát adott Istennek mindnyájuk szeme láttára, megtörte, és enni kezdett. 27,36 Erre mindnyájan nekibátorodtak, és ők is enni kezdtek. 27,37 Lélekszám szerint kétszázhetvenhatan voltunk a hajón. 27,38 Miután jóllaktak, a gabonát a tengerbe szórva könnyítettek a hajón. 27,39 Amikor megvirradt, a szárazföldet nem ismerték fel, de egy öblöt vettek észre, amelynek lapos volt a partja. Elhatározták, hogy ha tudják, erre futtatják rá a hajót. 27,40 A horgonyokat eloldották, és a tengerben hagyták, egyúttal a kormányrúd tartóköteleit is megeresztették, és az orrvitorlát szélnek feszítve igyekeztek a part felé. 27,41 Mikor azonban a földnyelvhez értek, ráfuttatták a hajót, amelynek orra befúródva ott maradt mozdulatlanul, hátsó része pedig a hullámveréstől kezdett szakadozni. 27,42 A katonáknak az volt a szándékuk, hogy megölik a foglyokat, nehogy valaki kiúszva elmeneküljön. 27,43 De a százados meg akarta menteni Pált, visszatartotta őket elhatározásuktól, és megparancsolta, hogy akik úszni tudnak, azok ugorjanak először a tengerbe, és meneküljenek a szárazföldre, 27,44 azután a többiek pedig, ki deszkákon, ki a hajó egyéb darabjain. Így történt, hogy mindnyájan szerencsésen kimenekültek a szárazföldre.

Ennek a hajónak, amelyen Pált vitték Rómába, az elemek tombolása közepette is volt külső navigációja, Krisztus. Ezért menekülhetett meg. És volt egy szent ember, Pál, aki "vette az Istentől jött adást" és utasításaival megakadályozta a pánikot és jobb belátásra kényszerítette a római parancsnokot. Az Ige üzenete számomra az: gyülekezeteink hajója szükséges, hogy mindig felső, krisztusi irányítás alatt mozogjon és kellenek olyan hiteles emberek, akik közvetítenek. Legyen lelkész, presbiter, vagy csak egy jó eszköze a Krisztusnak, aki ott áll mellettünk az élet pánikos helyzeteinél (családi konfliktus, pálya- és párválasztás, öregedés, elmagányosodás stb.)

Imádkozzunk ma azért, hogy közösségünkre ne a pánik elkerülésére adott gyors válasz, hanem a megérlelt, megharcolt tiszta döntés legyen a jellemző, legyen szó személyi kérdésekről, ingatlanok hasznosításáról, vagy éppen a liturgia módjáról. És ha ez így van miközöttünk, akkor - a 44. vers szerinti megmenekülésre utalva - senki sem veszhet el közülünk. Így legyen!

Berzétei László