1,10 A mi Urunk Jézus Krisztus nevére kérlek titeket testvéreim, hogy mindnyájan egyféleképpen szóljatok, és ne legyenek közöttetek szakadások, hanem ugyanazzal az érzéssel és ugyanazzal a meggyőződéssel igazodjatok egymáshoz. 1,11 Mert azt a hírt kaptam rólatok, testvéreim, Khloé embereitől, hogy viszálykodások vannak közöttetek. 1,12 Úgy értem ezt, hogy mindenki így beszél köztetek: "Én Pálé vagyok, én Apollósé, én Kéfásé, én pedig Krisztusé." 1,13 Hát részekre szakítható-e Krisztus? Talán Pál feszíttetett meg értetek, vagy Pál nevére keresztelkedtetek meg? 1,14 Hálát adok Istennek, hogy senkit sem kereszteltem meg közületek, csak Kriszpuszt és Gájuszt, 1,15 nehogy azt mondhassa valaki, hogy az én nevemre keresztelkedtetek meg. 1,16 Igaz, megkereszteltem még Sztefanász háza népét is, rajtuk kívül azonban nem tudom, hogy mást is megkereszteltem volna. 1,17 Mert nem azért küldött engem Krisztus, hogy kereszteljek, hanem hogy az evangéliumot hirdessem, de nem bölcselkedő beszéddel, hogy a Krisztus keresztje el ne veszítse erejét.
"Mert azt a hírt kaptam rólatok, testvéreim..."
Kedves Testvéreim, szomorú szívvel, sőt megdöbbenéssel olvasom Pál sorait, arról ugyanis, hogy viszálykodások, versengések keserítették az apostol és egyes őskeresztény gyülekezetek életét.
Nincs ez másképp most sem. Mindig bántott és bánt ma is, hogy sokan hívei egy-egy lelkipásztornak. Belopakodik egyházunk életébe a versenyszellem is, elkeserítő, amikor "darabszámra" mérik egy-egy gyülekezet "sikerét". Ahogyan Pál apostol int bennünket, hogy nem lehetsz Pálé, sem Apollósé, úgy mi sem lehetünk Sándoré vagy Endréé, mert ha így van, akkor már nem Krisztusra figyelünk, hanem a csodálatos szónokra, nem Isten igéjére, hanem az ige hirdetőjére, nem fog segíteni rajtunk, mint ahogy eddig sem segített, ha evangélium helyett csak szavakat hallunk. Ha Krisztusé vagyunk, akkor "nem lesznek köztünk szakadások, hanem ugyanazzal az érzéssel és ugyanazzal a meggyőződéssel igazodunk egymáshoz." Csodálatos érzés vasárnaponként veletek lenni, testvéreim, veletek egy közösségben Isten üzenetét hallani, Istent tisztelni.
Imádkozzunk együtt Krisztus nevére keresztelkedett közösségünkért: Mi Atyánk, hálát adok Neked gyülekezeti testvéreimért, azért a szeretetért, amely ezt az összetartozást Krisztusi közösséggé teszi, hálát adok Neked lelkipásztorainkért és munkájuk gyümölcseiért. Add Urunk, hogy rád figyeljünk, bármely testvérünkön keresztül szólsz is hozzánk, mert tudjuk Uram, hogy ha nem így teszünk, akkor nem fogadjuk be evangéliumodat, üljünk bár az első sorban, az ország emberi mércével mért "első" templomában, az ország "első" prédikátoránál.
Nyisd meg a szívünket Atyánk, első helyett Egyetlenünk.
Pál apostol üzenetét átérezvén én is "A mi Urunk Jézus Krisztus nevére kérlek titeket, testvéreim..." Ámen.
Kocsis Judit
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése