Pál első levele a Korinthusiakhoz 3,18-23

3,18 Senki meg ne csalja önmagát! Ha valaki bölcsnek gondolja magát közöttetek ebben a világban, legyen bolonddá, hogy bölccsé lehessen. 3,19 E világ bölcsessége ugyanis bolondság az Isten előtt. Mert meg van írva: "Megfogja a bölcseket ravaszságukban", 3,20 aztán ez is: "Az Úr tudja, hogy a bölcsek gondolatai hiábavalók." 3,21 Azért senki ne dicsekedjék emberekkel, mert minden a tietek; 3,22 akár Pál, akár Apollós, akár Kéfás, akár a világ, akár az élet, akár a halál, akár a jelenvalók, akár az eljövendők: minden a tietek. 3,23 Ti viszont a Krisztuséi vagytok, Krisztus pedig Istené.

• Uram, köszönöm, hogy kész voltál egészen mássá lenni értünk, és hogy nem a mi bölcsességünk szerinti vagy, hogy mi a saját bölcsességünk nélkül is a tieid lehessünk.
• Köszönöm Istenem, hogy megszabadulhattam az emberi gőgtől, hogy minden titok értője és tudója akarok lenni. Köszönöm, hogy bíztatsz, amikor elveszek emberi okoskodásaim útvesztőiben, és köszönöm türelmedet botladozásaim láttán!
• Köszönöm neked, hogy Krisztusban minden az enyém lehet. Köszönöm, hogy Krisztusban mindenkié lehetek. Köszönöm, hogy az az élet, amit Krisztusban élek, az a minden, maga a teljesség. Kérlek, óvj meg attól önbecsapástól, amely azt mondatná velem: máshogy jobb lenne. Kérlek, adj bölcsességet kimondani: ez elég.
• Megállok most előtted Uram! Kérlek, vizsgálj meg engem! Kettősségben élek: bölcsességben és bolondságban. Néha nehéz Hozzád találnom, néha nehéz felvállalnom azt, aki vagyok. Közeledj hozzám Uram, és légy Te a bölcsességem a gondolataimban, a döntéseimben, az értékeimben, a szeretetemben, a kívánságaimban, a reményemben, a hitemben, a félelmemben, egész létemben! Ámen.
• Te szedj rá Uram inkább, minthogy én csaljam meg magam.