Pál első levele a Korinthusiakhoz 4,1-5

4,1 Úgy tekintsen minket minden ember, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak sáfárait. 4,2 Márpedig a sáfároktól elsősorban azt követelik, hogy mindegyikük hűségesnek bizonyuljon. 4,3 Én pedig a legkevésbé sem törődöm azzal, hogy ti hogyan ítélkeztek felettem, vagy más emberek hogyan ítélkeznek egy napon; sőt magam sem ítélkezem önmagam felett. 4,4 Mert semmi vádat nem tudok önmagamra mondani, de nem ez tesz igazzá, mert aki felettem ítélkezik, az Úr az. 4,5 Egyáltalában ne ítéljetek azért addig, míg el nem jön az Úr. Ő majd megvilágítja a sötétség titkait, és nyilvánvalóvá teszi a szívek szándékait, és akkor mindenki Istentől kapja meg a dicséretet.

Csodálatosan megerősít és felszabadít ez az ige! Egyrészről megajándékoz azzal az örömmel, hogy én is Krisztus szolgája lehetek, másrészt felelősséget tesz rám, hiszen a jól kell sáfárkodnom, gazdálkodnom mind azzal, amit rám bízott az Úr.” Csak” hűségesnek kell lennem, figyelni, hogy ne térjek le az Útról, szemem mindig Rá nézzen, életem Felé irányuljon. Hogy ez könnyű-e vagy nehéz mindenki maga döntheti el. Számomra megnyugvás, hogy ha jól figyelek, ha a lelkemmel hallgatózom érzékelhetem az Utat, ami Igazság és Élet is.

És az igeszakasz vége? Ne ítélj, hogy ne ítéltessél! Szeresd felebarátodat, mint önmagad! De ne te, ne én, ne mi, vizsgálgassuk a másik veséjét, gondolatait, ne mi vizslassuk ki-mit-hogyan csinál, van ennek „felelőse”, „Ő majd megvilágítja a sötétség titkait, és nyilvánvalóvá teszi a szívek szándékait, és akkor mindenki Istentől kapja meg a dicséretet.” Figyeljünk csak….nem a szidást, nem az ítéletet, nem a vádaskodást……a dicséretet. Hogyan állunk mi ezzel? Vissza tudsz emlékezni mikor kit dicsértél meg, mikor adtad ajándékba elismerő szavaidat, mikor néztél valakire elismeréssel. Pedig a dicséret, a bizalom nagyobb súlyt tesz a másikra, mint a piszkálódás, a szidás, az ítélkezés. Éljünk vele, legyünk e „fegyverek” hordozói és így Isten ügyének jó sáfárai. Olvassuk szívvel Simon András versét.

Fördős Kata

Köszönöm…

Mondd sokszor, hogy köszönöm,

Akár okod van rá, akár nincs,

Ismételd gyakran, mert e szó: kincs.

Amiért hálás vagy előre,

-mert hiteddel reméled-

az feléd hajlik a mennyből,

s lassan majd eléred.

Ez a kicsi szó: „köszönöm”,

Az Isten virága.

Pazarlón hintsd magvát

A gyomlepte világba!