4,6 Mindezeket pedig, testvéreim, értetek alkalmaztam magamra és Apollósra, hogy a mi példánkon tanuljátok meg: ahhoz tartsa magát az ember, ami meg van írva, és senki se fuvalkodjék fel az egyik tanítóval dicsekedve a másik ellen. 4,7 Mert ki tesz téged különbbé? Mid van, amit nem kaptál? Ha pedig kaptad, mit dicsekszel, mintha nem kaptad volna? 4,8 Ti már jóllaktatok, már meggazdagodtatok, nélkülünk uralomra jutottatok; bár csakugyan uralomra is jutottatok volna, hogy veletek együtt mi is uralkodhatnánk. 4,9 Mert úgy gondolom, hogy Isten minket, apostolokat, utolsókul állított, mint akiket halálra szántak, mert látványossággá lettünk a világnak, az angyaloknak és az embereknek. 4,10 Mi bolondok vagyunk a Krisztusért, ti pedig okosak a Krisztusban, mi erőtlenek, ti pedig erősek, ti megbecsültek, mi pedig megvetettek. 4,11 Mind ez ideig éhezünk és szomjazunk, ruhátlanok vagyunk, és bántalmakat szenvedünk, otthontalanul bujdosunk, 4,12 és tulajdon kezünkkel dolgozva fáradozunk. Amikor gyaláznak, áldást mondunk, amikor üldöznek, tűrünk, 4,13 amikor rágalmaznak, jó szóval válaszolunk; szinte a világ szemétjévé lettünk, és mindenki söpredékévé mind ez ideig.
Vajon, hogy állunk mi ezzel az igével, sőt, hogy állok vele én? Kit választok vezetőmnek, kihez igazodom, kinek a szavai fontosan a számomra és kié nem? Hányszor szemezgetünk főnökben, ismerősökben, lelkészekben! Az egyik szava éppen a szívünkhöz szól, az adott helyzetben megfelelő a számunkra. Hát hozzá igazodunk, ő a nekünk való vezető! Később fordul az életünk, s máris jobb a másik, most az ő szava az igaz, az ő gondolatai felelnek meg legjobban az életünk adott szakaszában.
Én bizony nem egyszer kapom magam azon, hogy ma ennek, holnap annak adok igazat, ma az egyik lelkész beszél a szívem szerint, máskor meg a másik. Visszaolvasva a tegnapi igét, így kerülünk tévútra. Ítélünk, igazodunk, forgolódunk, ma megbecsülünk valakit, másnap elejtjük, egyik nap áldunk, másik nap átkozunk. S közben mai apostolainkat hol üldözzük, hol tűrjük, hol éppen istenítjük. Halljuk meg, ha jó szóval válaszolnak, ha áldást mondanak ránk! És imádkozzunk értük, magunkért, egymásért! Árvai Lackó
Én bizony nem egyszer kapom magam azon, hogy ma ennek, holnap annak adok igazat, ma az egyik lelkész beszél a szívem szerint, máskor meg a másik. Visszaolvasva a tegnapi igét, így kerülünk tévútra. Ítélünk, igazodunk, forgolódunk, ma megbecsülünk valakit, másnap elejtjük, egyik nap áldunk, másik nap átkozunk. S közben mai apostolainkat hol üldözzük, hol tűrjük, hol éppen istenítjük. Halljuk meg, ha jó szóval válaszolnak, ha áldást mondanak ránk! És imádkozzunk értük, magunkért, egymásért! 
Nagyon egyetértek Árvai László gondolataival, de még hozzátenném, hogy nem csak a "ma apostolaival" szemben viselkedünk így, hanem a közvetlen egyszerű emberekkel, munkatársakkal és gyülekezeti testvérekkel is!
VálaszTörlés4,9 Mert úgy gondolom, hogy Isten minket, apostolokat, utolsókul állított, mint akiket halálra szántak, mert látványossággá lettünk a világnak, az angyaloknak és az embereknek.
VálaszTörlésAnnyi fájdalom van ebben az egy mondatban. Szívem szerint odamennék, megsimogatnám Pál kezét: Ne gondold!
Egy egyszerű látványosság, cirkuszi bohóc? Most igehirdetőinken elmélkedem. Remélem nem tesszük ki őket ennek az érzésnek rajongásunkkal. :-( Én is szoktam rajongani.
Orsi
gratulálok ehhez az ötlethez, az írok is jó, de a szerkesztő fantasztikus
VálaszTörlés