15,12 Ha pedig Krisztusról azt hirdetjük, hogy feltámadt a halottak közül, hogyan mondhatják közületek némelyek, hogy nincs halottak feltámadása? 15,13 Hiszen ha nincs a halottak feltámadása, akkor Krisztus sem támadt fel. 15,14 Ha pedig Krisztus nem támadt fel, akkor hiábavaló a mi igehirdetésünk, de hiábavaló a ti hitetek is. 15,15 Sőt Isten hamis tanúinak is bizonyulunk, mert akkor Istennel szemben arról tanúskodtunk, hogy feltámasztotta a Krisztust, akit azonban nem támasztott fel, ha csakugyan nem támadnak fel a halottak. 15,16 Mert ha a halottak nem támadnak fel, Krisztus sem támadt fel. 15,17 Ha pedig Krisztus nem támadt fel, semmit sem ér a ti hitetek, még bűneitekben vagytok. 15,18 Sőt akkor azok is elvesztek, akik Krisztusban hunytak el. 15,19 Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk. 15,20 Ámde Krisztus feltámadt a halottak közül, mint az elhunytak zsengéje. 15,21 Mert ember által van a halál, ember által van a halottak feltámadása is. 15,22 Mert ahogyan Ádámban mindnyájan meghalnak, úgy a Krisztusban is mindnyájan életre kelnek. 15,23 Mindenki a maga rendje szerint: első zsengeként támadt fel Krisztus, azután az ő eljövetelekor következnek azok, akik a Krisztuséi. 15,24 Azután jön a vég, amikor átadja az az uralmat Istennek és Atyának, amikor eltöröl minden fejedelemséget, minden hatalmat és erőt. 15,25 Mert addig kell uralkodnia, míg lába alá nem veti valamennyi ellenségét. 15,26 Mint utolsó ellenség töröltetik el a halál. 15,27 Mert Isten mindent az ő lába alá vetett. Amikor pedig azt mondja, hogy minden alá van vetve, nyilvánvaló, hogy annak kivételével, aki neki alávetett mindent. 15,28 Amikor pedig majd alávettetett neki minden, akkor maga a Fiú is aláveti magát annak, aki alávetett neki mindent, hogy Isten legyen minden mindenekben. 15,29 Különben mi értelme van annak, hogy a halottakért megkeresztelkednek? Ha a halottak egyáltalán nem támadnak fel, miért keresztelkednek meg értük? 15,30 Miért vállalunk veszedelmet mi is minden percben? 15,31 Naponként a halállal nézünk szembe, oly igaz ez, testvéreim, mint a veletek való dicsekvésem a Krisztus Jézusban, a mi Urunkban. 15,32 Ha csak emberi módon küzdöttem a vadállatokkal Efezusban, mi hasznom belőle? Ha a halottak nem támadnak fel, akkor „együnk és igyunk, mert holnap úgyis meghalunk”. 15,33 Ne tévelyegjetek: „A jó erkölcsöt megrontja a rossz társaság!” 15,34 Legyetek valóban józanok, és ne vétkezzetek, mert némelyek nem ismerik az Istent: megszégyenítésetekre mondom ezt.
- Nehéz elhinni sokszor Urunk, hogy neked ennyire fontosak vagyunk. Csak néha tudjuk ezt igazán megérezni de nagyon hálásak vagyunk ezekért a pillanatokért. Köszönjük hogy a feltámadás nem csak a Te isteni fiadé, nem csak a kiváltságosoké, nem csak a tökéleteseké, hanem a miénk, az enyém is lehet!
- Köszönöm, hogy megtapasztalhattam, hogy minden embernél nyomorultabb vagyok, és köszönöm, hogy eszemmel-szívemmel-hitemmel tudhatom, hogy mégsem, hogy nemcsak "ebben életben reménykedhetek".
- Uram, köszönöm, hogy életednek egyetlen célja volt: másokért élni, másokat szabaddá tenni, másokat felemelni. Köszönöm, hogy olyan Úr vagy, hogy közben kész vagy a legmélyebbre szállni, lábamat megmosni, szereteteddel körülvenni. Szeretném meghálálni, de egész életem kevés ehhez...
- Bár még sötét éjszaka van kint, valahonnan messziről harangzúgás hallatszik. Nem tudom miért szólnak ilyenkor a harangok, de tudom, az ünnepen Hozzád hívogatnak, és tudom, hogy a Rólad szóló prédikálás nem lehet hiábavaló! Hála él a szívemben húsvét reggelén! A halál legyőzetett, nincs ereje már! Jézusunk, kérlek segíts Rád figyelni, nem elmenni a sorsváltoztatásunk mellett! Hálás vagyok Uram, hogy Fiad által értékes az életünk! Add Urunk, hogy ne legyen hiábavaló a Húsvét üzenete! Segíts látni Téged, a feltámadás csodáját, felismerni az irgalmad, a gondoskodásod és a szeretetedet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése