15,35 De megkérdezhetné valaki: hogyan támadnak fel a halottak? Milyen testben jelennek meg? 15,36 Esztelen! Amit vetsz, nem kel életre, míg előbb el nem rothad, 15,37 és amit elvetsz, azzal nem a leendő testet veted el, hanem csak a magot, talán búzáét vagy valami másét. 15,38 De Isten olyan testet ad annak, amilyet elhatározott, mégpedig minden egyes magnak a neki megfelelő testet. 15,39 Nem minden test egyforma, hanem más az embereké, más az állatoké, más a madaraké, és más a halaké. 15,40 Vannak mennyei testek, és vannak földi testek, de más a mennyeiek fényessége, és más a földieké. 15,41 Más a nap fényessége, más a hold fényessége, és más a csillagok fényessége: mert egyik csillag fényességben különbözik a másik csillagtól. 15,42 Így van a halottak feltámadása is. Elvettetik romlandóságban, feltámasztatik romolhatatlanságban; 15,43 elvettetik gyalázatban, feltámasztatik dicsőségben; elvettetik erőtlenségben, feltámasztatik erőben. 15,44 Elvettetik érzéki test, feltámasztatik lelki test. Ha van érzéki test, van lelki test is. 15,45 Így is van megírva: „Az első ember, Ádám, élőlénnyé lett, az utolsó Ádám pedig megelevenítő Lélekké.” 15,46 De nem a lelki az első, hanem a földi, azután a lelki. 15,47 Az első ember földből, porból való, a második ember mennyből való. 15,48 Amilyen a földből való, olyanok a földiek is, és amilyen a mennyből való, olyanok a mennyeiek is. 15,49 És amint viseltük a földinek a képét, úgy fogjuk viselni a mennyeinek a képét is. 15,50 Azt pedig állítom, testvéreim, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát, a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot. 15,51 Íme, titkot mondok nektek: nem fogunk ugyan mindnyájan elhunyni, de mindnyájan el fogunk változni. 15,52 Hirtelen egy szempillantás alatt, az utolsó harsonaszóra; mert meg fog szólalni a harsona, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, mi pedig elváltozunk. 15,53 Mert e romlandó testnek romolhatatlanságba kell öltöznie, és e halandónak halhatatlanságba. 15,54 Amikor pedig (ez a romlandó romolhatatlanságba öltözik, és) ez a halandó halhatatlanságba öltözik, akkor teljesül be, ami meg van írva: "Teljes a diadal a halál fölött! 15,55 Halál, hol a te diadalod? Halál, hol a te fullánkod?" 15,56 A halál fullánkja a bűn, a bűn ereje pedig a törvény. 15,57 De hála az Istennek, aki a diadalt adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által! 15,58 Ezért, szeretett testvéreim, legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, buzgólkodjatok mindenkor az Úr munkájában, hiszen tudjátok, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban.
Húsvét csodája számomra a győzelem. Csodálatos jelképe ennek a hajnal: az a csoda, ahogyan betör a fény a sötétség világába, megállíthatatlanul, feltartóztathatatlanul. Győzelem ott, ahol már mindenki feladta, amikor már semmi más nem maradt, csak a csoda. A választott nép és Jeruzsálem mindig is ilyen reménységek középpontjában állt. "Nem hallgathatok Sion miatt, nem nyughatom Jeruzsálem miatt, míg nem ragyog igazsága, mint a hajnalfény, és szabadulása, mint az égő fáklya. Látni fogják igazságodat a népek, dicsőségedet az összes királyok. Új nevet adnak neked, melyet az Úr maga határoz meg. Ékes korona leszel az Úr kezében, királyi fejdísz Istened tenyerén. Nem mondanak többé elhagyottnak, országodat sem mondják pusztaságnak, hanem úgy hívnak, hogy gyönyörűségem, országodat pedig úgy, hogy férjnél van. Mert gyönyörködik majd benned az Úr, és országodnak ő lesz a férje. Mert ahogy az ifjú elveszi a hajadont, úgy vesz el téged, aki felépít; ahogy a vőlegény örül menyasszonyának, úgy örül majd neked Istened." (Ézs 62,1-5)Boldogan mondhatjuk, teljes a diadal...
Molnár Péter
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése