Pál első levele a Korinthusiakhoz 8

8,1 Ami pedig a bálványáldozati húst illeti, tudjuk, hogy mindnyájunknak van ismerete: az ismeret felfuvalkodottá tesz, a szeretet pedig épít. 8,2 Ha valaki azt gondolja, hogy ismer valamit, az még semmit sem ismert meg úgy, ahogyan ismerni kell. 8,3 De ha valaki szereti az Istent, azt már ismeri az Isten. 8,4 Ami tehát a bálványáldozati hús evését illeti, tudjuk, hogy nincs bálvány a világon, és hogy Isten sincs más, csak egy. 8,5 Mert ha vannak is úgynevezett istenek, akár az égben, akár a földön, mint ahogyan sok isten és sok úr van, 8,6 nekünk mégis egyetlen Istenünk az Atya, akitől van a mindenség, mi is őérte, és egyetlen Urunk a Jézus Krisztus, aki által van a mindenség, mi is őáltala. 8,7 Viszont nem mindenkiben van meg ez az ismeret, sőt némelyek a bálványimádás régi szokása szerint a húst még mindig bálványáldozati húsként eszik, és lelkiismeretük, mivel erőtlen, beszennyeződik. 8,8 Az étel pedig nem változtat Istenhez való viszonyunkon; ha nem eszünk, nem lesz belőle hátrányunk, és ha eszünk, abból sem lesz előnyünk. 8,9 De vigyázzatok, nehogy ez a szabadságotok valamiképpen megütközést ne váltson ki az erőtlenek között. 8,10 Mert ha valaki meglát téged, akinek ismereted van, amint a bálványtemplomban asztalnál ülsz, vajon nem fog-e erőtlen lelkiismerete felbátorodni arra, hogy ő is megegye a bálványáldozati húst? 8,11 És így ismereteddel vesztét okozod erőtlen testvérednek, akiért Krisztus meghalt. 8,12 Így aztán amikor a testvérek ellen vétkeztek, és erőtlen lelkiismeretüket megsértitek, Krisztus ellen vétkeztek. 8,13 Ezért tehát, ha az étel megbotránkoztatja testvéremet, inkább nem eszem húst soha, hogy őt meg ne botránkoztassam.

Sok minden van ebben az igében, ami hosszan elgondolkoztatott. Először is a bálványok kérdése, hiszen ezek a hitnek és a hívő életnek (számomra legalábbis) nagyon komoly ellenségei.

És itt nem Indiana Jones-os föld alatti szertartásokra vagy többméteres márványszobrokra gondolok, még csak nem is pénzre, autóra, lakásra, de olyan egyébként nagyon pozitív dolgokra, mint a család, a gyerekek, a kultúra vagy a társadalmi beilleszkedés – ezek a „bálványok” azok, amik nekem nagyon gyakran elvonják a figyelmemet Istenről és a hitemről. A második a tudásnak és a tudás bizonyosságának a kérdése. Ezzel kapcsolatban egy gimnáziumi barátom jut eszembe, aki azt szokta mondani, hogy az igazi tudás a tudásunk korlátainak az ismerete – ha tehát valaki kérkedik a tudásával, az pont azt mutatja, hogy mennyire nincs birtokában a tényleges tudásnak. Ezzel azóta is mélyen egyetértek. A harmadik, ami új dimenzióba helyezi az előző kettőt, az embertársaink iránti felelősség kérdése. Hogy nem csak azért nem szabad bálványokat imádnunk és kérkednünk a tudásunkkal, mert az nem helyes és nem Istentől való – hanem azért is, mert ezzel olyan példát mutatunk másoknak (és különösen a hitükben még leggyengébbeknek), ami őket is eltéríti a helyes útról.

Kérlek, Istenem, adj erőt, hogy Téged kövesselek akkor is amikor az anyagi világ dolgai, és akkor is, amikor a szellem és a tudás hatalmai csábítanak, hogy példaképül szolgálhassak másoknak is, akik még a Te utadat keresik!

Mócsai Attila