1,21 Ezután elmentek Kapernaumba. Szombaton azonnal a zsinagógába ment, és tanított. 1,22 Álmélkodtak a tanításán, mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, nem pedig úgy, mint az írástudók. 1,23 Éppen ott volt a zsinagógában egy tisztátalan lélektől megszállott ember, aki így kiáltott fel: 1,24 "Mi közünk hozzád, názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Tudom rólad, ki vagy: az Isten Szentje." 1,25 Jézus ráparancsolt: "Némulj el, és menj ki belőle!" 1,26 A tisztátalan lélek pedig megrázta azt az embert, hangosan kiáltott, és kiment belőle. 1,27 Mindnyájan annyira megdöbbentek, hogy ezt kérdezgették egymástól: "Milyen új tanítás ez? Hatalommal parancsol a tisztátalan lelkeknek is és azok engedelmeskednek neki." 1,28 És gyorsan elterjedt Jézus híre mindenfelé, Galilea egész környékén. 1,29 Mindjárt ezután kimentek a zsinagógából, és Jézus elment Jakabbal és Jánossal együtt Simon és András házába. 1,30 Simon anyósa lázasan feküdt, és mindjárt szóltak felőle Jézusnak, 1,31 aki odamenve megfogta a kezét, és talpra állította, úgyhogy az asszonyt elhagyta a láz, és szolgált nekik.
- Uram, annyira jó és csodálatos a tiednek lenni és hozzád tartozni, mert irgalmas és könyörületes vagy, s emellett tied minden hatalom égen és földön!
- Krisztusom! Köszönöm, hogy Neked van egyedül hatalmad mindenen! A Te kezedben az életem, formálj engem!
- Köszönöm Istenem, hogy úgy tanítasz Fiad által, hogy felismerhetjük benne hatalmadat. Köszönöm, hogy a legnagyobb tanítás nem megtanulható-megérthető, de átélhető: hogy úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése