Márk evangéliuma 3,22-35

Baál-Zebub: a legyek ura, Baál isten csúfneve

3,22 Az írástudók pedig, akik Jeruzsálemből jöttek le, azt mondták, hogy Belzebub van benne, és hogy az ördögök fejedelmének a segítségével űzi ki az ördögöket. 3,23 Jézus odahívta őket, és példázatokban szólt hozzájuk: "Hogyan űzheti ki a Sátán a Sátánt? 3,24 Ha egy ország meghasonlik önmagával, nem maradhat meg az az ország; 3,25 és ha egy háznép hasonlik meg önmagával, az a háznép sem maradhat meg. 3,26 Ha tehát a Sátán önmaga ellen támadt, és meghasonlott, akkor szintén nem maradhat meg tovább, hanem vége van. 3,27 Viszont senki sincs, aki egy erős ember házába hatolva el tudná rabolni annak javait, hacsak előbb meg nem kötözi azt az erős embert; akkor kirabolhatja a házát." 3,28 „Bizony, mondom néktek, minden bűn meg fog bocsáttatni az emberek fiainak, még a káromlások is, bármennyi káromlást szólnak, 3,29 de ha valaki a Szentlelket káromolja, az nem nyer bocsánatot soha, hanem vétkes marad bűne miatt örökké.” 3,30 Azt terjesztették ugyanis, hogy tisztátalan lélek van benne. 3,31 Ekkor megérkeztek anyja és testvérei; kint megállva beküldtek hozzá, és hívatták őt. 3,32 Körülötte pedig sokaság ült, és szóltak neki: „Íme, anyád, a fivéreid és nővéreid odakint keresnek téged!” 3,33 De ő így válaszolt nekik: „Ki az én anyám, és kik az én testvéreim?” 3,34 És végignézve a körülötte körben ülőkön, így szólt: "Íme, az én anyám és az én testvéreim. 3,35 Aki az Isten akaratát cselekszi, az az én fivérem, nővérem és az én anyám."

A mi Istenünk akarata, hogy minden ember üdvözüljön. (1Tim 2,4) Mégis a mai igeszakaszból kiderül, hogy sajnos lehet olyan eset, amikor valaki "nem nyer bocsánatot soha, hanem vétkes marad bűne miatt örökké". A konkrét helyzetben a Szentlélek azáltal káromoltatik, hogy munkáját ördöginek, tisztátalannak nevezik. Nem áll rendelkezésünkre lista arról, hogy mi lehet még ami ezen kívül kimeríti a Szentlélek-káromlás bűnét, de bizonyosan óvakodnunk kell attól, hogy a Szentlélek cselekvésének bármilyen megnyilvánulását elutasítsuk. Az ige alapján "életveszélyes", ha megvetjük, megítéljük azt, amit Ő szól, cselekszik, imádkozik, amiben látást ad, vagy bűnbánatra indít. A hitetlen ember, aki elutasítja a Szentlélek megtérésre hívó szavát, és önhittségében úgy tekint az élő Istenre, hogy az csak egy a sok egyéb emberek által kitalált istenség közül (tehát bálványokkal, démonokkal azonosítja), lényegében maga írja alá saját halálos ítéletét. Szinte minden átmenet nélkül az előzményekhez látszólag egyáltalán nem kapcsolódó esemény zárja ezt az igeszakaszt. Jézus szembeállítja egymással a testi és a lelki rokoni kapcsolatokat.

Nekem a megtérésem után is nagyon nehéz volt elfogadni azt, hogy vannak olyan közeli családtagjaim, akik jelen állás szerint talán nem üdvözülnének, mert elutasítják Istent, akár Atyaként, akár Jézusként, akár Szentlélek Istenként. Hogyan lehetnék tökéletesen boldog az öröklétben, ha ők esetleg kárhozatra ítéltetnének? Az ige egyfelől megnyugtat: lelki rokonaim mind ott lesznek az üdvözültek között. De a Szentlélek kijelenti ezt az igét nekem, személyesen, másként is: Ő a testi rokonságokat lelki rokonsággá szeretné formálni. Látnom kell tehát, hogy mi az én felelősségem az én házam népének üdvösségében, és nem vethetem meg a Szentléleknek ezt a kijelentését. Ahogy Péter mondta egykor: "Ki vagyok én, hogy akadályt gördítsek az Isten útjába?"

Gondos Attila