Márk evangéliuma 4,1-20

4,1 Ismét tanítani kezdett a tengerparton, és igen nagy sokaság gyülekezett hozzá, ezért hajóba szállva a tengeren tartózkodott; az egész sokaság pedig a tengerparton volt. 4,2 Sokat tanította őket példázatokban; és ezt mondta nekik tanítás közben: 4,3 "Halljátok! Íme, kiment a magvető vetni, 4,4 és történt vetés közben, hogy egyik mag az útfélre esett, de jöttek a madarak, és felkapkodták. 4,5 Másik meg a sziklás helyre esett, ahol kevés volt a föld, és azonnal kihajtott, mert nem volt mélyen a földben; 4,6 amikor pedig felkelt a nap, megperzselődött, és mivel nem volt gyökere, kiszáradt. 4,7 Egy másik a tövisek közé esett, de a tövisek megnőttek, megfojtották, és így nem hozott termést. 4,8 A többi pedig a jó földbe esett, és termést hozott, miután kikelt és szárba szökkent, és meghozta egyik a harmincszorosát, másik a hatvanszorosát, sőt némelyik a százszorosát is." 4,9 Majd hozzátette: "Akinek van füle a hallásra, hallja!" 4,1 Amikor egyedül maradt, a körülötte levők a tizenkettővel együtt megkérdezték őt a példázatokról. 4,11 Jézus így szólt hozzájuk: "Nektek megadatott az Isten országának titka, de a kívülvalóknak minden példázatokban adatik; 4,12 hogy akik néznek, nézzenek ugyan, de ne lássanak, és akik hallanak, halljanak ugyan, de ne értsenek, hogy meg ne térjenek, és bűneik meg ne bocsáttassanak." 4,13 Azután így szólt hozzájuk: "Nem értitek ezt a példázatot? Akkor hogyan fogjátok megérteni a többit? 4,14 A magvető az igét veti. 4,15 Akik az útfélen vannak: oda hull az ige; de amikor meghallják, azonnal jön a Sátán, és kiragadja a beléjük vetett igét. 4,16 Akiknél a mag a sziklás talajra hullott: amikor meghallják az igét, azonnal örömmel fogadják, 4,17 de nem gyökerezik meg bennük, ezért csak ideig való, és ha nyomorúságot vagy üldözést kell szenvedniük az ige miatt, azonnal eltántorodnak. 4,18 Másoknál a tövisek közé hullott a mag: ezek meghallják az igét, 4,19 de e világ gondja, a gazdagság csábítása, vagy egyéb dolgok megkívánása megfojtja az igét, úgyhogy ez sem hoz termést. 4,2 Akiknél a jó földbe hullott a mag: ezek hallgatják az igét, befogadják, és az egyik harmincszoros, a másik hatvanszoros és némelyik százszoros termést hoz."

„AKIKNÉL JÓ FÖLDBE HULLOTT A MAG, EZEK HALLGATJÁK AZ IGÉT, BEFOGADJÁK,…” és termést hoznak. Nekem az ütött szöget a fejembe, hogy mitől lesz jó a föld, ahova a magot a magvető elveti?

Kertészmérnökként és gyakorló kertészként tudom, hogy a termőföld minőségét csak nagyon sok fáradságos munkával lehet javítani, de még az eredeti minőség megőrzéséhez is kitartó, rendszeres gondozás szükséges. Megfelelő eszközök is kellenek hozzá, hogy a művelés ne csak a felszínen történjen, hanem mélyen, alaposan. Szükséges a gyomok, a haszontalanságok rendszeres eltávolítása, mert ezek mind akadályozó tényezők lehetnek. Szükséges a táplálék utánpótlás, az öntözés. És ha sok a feladat, bizony van, hogy segítőkre is szükségem van, mert egyedül nem tudok minden feladatot ellátni. Vannak olyan feladatok is, melyekhez szakemberre van szükségem, mert én magam nem is tudom elvégezni. A védekezésről sem feledkezhetek el, a kártevőket jó, ha a kifejlődésük előtt eltávolítom, mielőtt még kárt okoznának, mert nagyon sok kártevő képes a teljes termést tönkre tenni. A jó termés érdekében leghatásosabb a megelőzés, a prevenció.

A magvető célja a magvetéssel az, hogy az elvetett mag termést hozzon! Azt gondolom ahhoz is fáradtságos munkára, gondozásra van szükség, hogy a lelkünk termőföldje is jó legyen, hogy a ráhulló magot, az igét be tudja fogadni, az meg tudjon gyökerezni, és aztán termést hozzon. Bizony fontos a talajművelés, táplálni, kapálni, öntözni, gondozni kell, bizony a gyomokat, a töviseket, a köveket el kell távolítani. Fáradtságos, rendszeres, folyamatos feladatunk ez, de biztató, hogy nem csak miránk van ez a feladat bízva, a Gazda is velünk munkálkodik ezen, és ha mi is elvégezzük, azt, ami ránk van bízva, akkor az ÚR megadja a növekedést is. Mert akik hallgatják és be is fogadják az igét, azok nem maradnak termés nélkül, ott a legkisebb mustármagból is terebélyes fa nő, ahogy majd később olvassuk, ott épül Isten országa, ott van Isten Úrsága, ott a Lélek gyümölcsét termi az elvetett mag, ott az igehallgatást követi az ige befogadása és a szolgálat. Mert a Lélek, ha ráfigyelünk látást ad, de ugyanakkor engedelmességet is vár tőlünk. Látást a szolgálati lehetőség észrevételére, és ha képes vagyok engedelmeskedni, elfogadni Istentől a nekem szánt feladatot, akkor áldott eszközzé válhatok a Gazda kezében, és a termés sem fog elmaradni.

Csenki Zsuzsa