Márk evangéliuma 6,30-44

szarkofág a IV-V. századból (Vatikán Múzeum)

6,30 Az apostolok visszatértek Jézushoz, és elbeszélték neki mindazt, amit tettek és tanítottak. 6,31 Ő pedig így szólt hozzájuk: „Jöjjetek velem csak ti magatok egy lakatlan helyre, és pihenjetek meg egy kissé.” Mert olyan sokan voltak, akik odaérkeztek, és akik elindultak, hogy még enni sem volt idejük. 6,32 Elhajóztak tehát egy lakatlan helyre magukban. 6,33 De sokan meglátták és felismerték őt, amikor elindultak, ezért minden városból összefutottak oda, és megelőzték őket. 6,34 Amikor Jézus kiszállt, és meglátta a nagy sokaságot, megszánta őket, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélkül való juhok, és kezdte őket sok mindenre tanítani. 6,35 De amikor az idő már későre járt, odamentek hozzá a tanítványai, és ezt mondták neki: "Lakatlan hely ez, és az idő már későre jár. 6,36 Bocsásd el őket, hogy a környező településekre és falvakba menve ennivalót vegyenek maguknak." 6,37 Ő azonban így válaszolt nekik: "Ti adjatok nekik enni!" Mire ők ezt mondták neki: „Talán mi menjünk el, és vegyünk kétszáz dénárért kenyeret, hogy enni adhassunk nekik?” 6,38 Jézus azonban megkérdezte tőlük: "Hány kenyeretek van? Menjetek, nézzétek meg!" Amikor megnézték, így szóltak: „Öt kenyerünk van, meg két halunk.” 6,39 Ekkor megparancsolta nekik, hogy ültessenek le mindenkit egy-egy csoportba a zöld fűre. 6,40 Le is ültek százas és ötvenes csoportokban. 6,41 Ekkor Jézus vette az öt kenyeret és a két halat, feltekintett az égre, megáldotta és megtörte a kenyereket, majd átadta a tanítványoknak, hogy tegyék eléjük; és a két halat is elosztotta mindnyájuknak. 6,42 Miután mind ettek, és jól is laktak, 6,43 összeszedték a kenyérdarabokat tizenkét tele kosárral; és azt is, ami a halakból maradt. 6,44 Akik pedig ettek a kenyerekből, ötezren voltak, csak férfiak.

Távirat egy lakatlan helyről: Borzalmas dolog történt Júdeában. Stop. Heródes Antipász egy részeg orgia mámorában megkívánt egy táncoslányt és hogy megkaphassa, teljesítvén a lány kívánságát, kivégeztette Keresztelő Jánost. Stop. Mi rohantunk a hírrel Jézushoz, szívünkben indulat, harag, félelem és bosszúvágy volt. Stop. Jézus egy lakatlan szigetre invitált bennünket, s mi abban reménykedtünk, hogy a Mesterrel kitalálunk valami tervet, ami méltó válasz lehet erre a szörnyű tettre. Stop. Útközben azonban sokezres tömeg verődött össze körülöttünk, és Jézus csak velük törődött. Stop. Mi megpróbáltuk rávenni a Mestert, hogy küldje haza az embereket, hisz úgysincs nekik mit enni adnunk, legalább 200 dénárba került volna ennyi embernek vacsorát venni. Stop. De Jézus nem törődött az indulatainkkal, és egyetlen tarisznyára való kenyérből és halból mindenkit jóllakatott. Stop. Jézus azóta sem nyilatkozott Jánosról. Stop. Talán táviratot küldjek neki? Stop.

Távirat vissza, egy lakatlan helyre: Mi volt a ti első kérdésetek, amikor gondoskodni kellett ötezer emberről: „Mi kell ehhez még?” Stop. Mi volt Jézus kérdése: „Mitek van már?” Stop.

Mit üzent a gonosz: „Egyetlen este elég nekem, hogy megölessek egy szentet”. Stop. Mit üzent neki az Úr: „Egyetlen áldás elég, hogy megmentsek ötezret!” Stop.

Jézus már válaszolt: Van valami, ami annál inkább csak gyarapszik, minél többet adsz belőle, ez pedig a szeretet... ami soha nem stop.

Torday Gábor