2011. május 22., vasárnap

Márk evangéliuma 7,31-37

7,31 Jézus ismét elhagyta Tírusz határát, és Szidónon át a Galileai-tenger mellé ment a Tízváros határain keresztül. 7,32 Ekkor egy dadogó süketet vittek hozzá, és kérték, hogy tegye rá a kezét. 7,33 Jézus félrevonta őt egymagában a sokaságból, ujját a süket fülébe dugta, majd ujjára köpve megérintette a nyelvét; 7,34 azután az égre tekintve fohászkodott, és így szólt hozzá: "Effata, azaz: nyílj meg!" 7,35 És megnyílt a füle, nyelvének bilincse is azonnal megoldódott, úgyhogy hibátlanul beszélt. 7,36 Jézus meghagyta nekik, hogy ezt senkinek se mondják el; de minél inkább tiltotta, annál inkább híresztelték, és 7,37 szerfölött álmélkodtak, és ezt mondták: "Mindent helyesen cselekedett: a süketeket is hallóvá teszi, a némákat is beszélővé."
  • Uram, olykor én magam is dadogó süket vagyok: se nem hallok, se elmondani nem tudom, mi van bennem - csak magam körül forgok. Köszönöm, hogy te nem kerülsz el a jólneveltség jegyében, hanem görcsöket megnyitó, határtalanul bensőséges érintéseddel a hibátlanságot hozod el az életembe.
  • Köszönöm Istenem, hogy a Te igédre olykor egy fél évszázadig is süket embereket átformálsz, és megtapasztalhatják az emberek életük során, hogy halló-vá válnak...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése