Márk evangéliuma 8,1-10

Mozaikpadló, Tabgha, Izrael, IV. század

8,1 Azokban a napokban, amikor ismét igen nagy volt a sokaság és nem volt mit enniük, magához hívta tanítványait, és így szólt hozzájuk: 8,2 „Szánakozom a sokaságon, mert már három napja vannak velem, és nincs mit enniük; 8,3 ha pedig éhesen bocsátom őket haza, kidőlnek az úton, mert némelyikük messziről jött.” 8,4 Tanítványai így feleltek: „Miből tudná valaki ezeket kenyérrel jóllakatni itt a pusztában?” 8,5 Megkérdezte tőlük: „Hány kenyeretek van?” Ők ezt válaszolták: „Hét.” 8,6 Ekkor megparancsolta a sokaságnak, hogy telepedjék le a földre, azután vette a hét kenyeret, hálát adott, megtörte, és tanítványainak adta, hogy tegyék eléjük. Ők pedig a sokaság elé tették. 8,7 Volt néhány kis haluk is, és miután áldást mondott, szólt, hogy ezeket is tegyék eléjük. 8,8 Ettek és jóllaktak, azután összeszedték a maradék darabokat hét kosárral, 8,9 pedig mintegy négyezren voltak. Ezek után elbocsátotta őket, 8,10 és azonnal hajóba szállva tanítványaival együtt elment Dalmanuta vidékére.

Több ezer éhes ember jóllakik a pusztában. Ismerős történet, mely elénk idézi a kiválasztott nép vándorlását, az égi mannát és ezzel rávilágít arra, hogy ki is valójában Jézus.

Itt azonban nem az égből hullik alá az élelem, hanem Jézus felhasználja azt a pár darab kenyeret, amivel a tanítványok rendelkeznek, megáldja azokat és visszaadja, hogy tegyék a sokaság elé. Isten bátorításképpen tárja elénk, hogy az Ő áldásával az odaszánt „kevés” is elegendő lesz.

Emellett érdekes és nem véletlen, hogy már másodjára olvashatunk arról, hogy Jézus ezreket vendégel meg. Ennek talán az a jelentősége, hogy az elsőt követően ezt írja a Biblia: „Nem okultak a kenyerekből, mert a szívük még kemény volt.” És láthatjuk tényleg nem okultak a tanítványok, hiszen nem telt el sok idő, mégsem jut eszükbe, hogy mit tett Jézus korábban. Ő azonban nem dorgálja meg őket, hanem cselekedve válaszol. A tanítványok újra átélhetik a csodát, hogy szívük keménysége napról napra felengedjen.

Ráth Olivér