Márk evangéliuma 8,11-26

8,11 Kimentek hozzá a farizeusok, és vitatkozni kezdtek vele: mennyei jelt követeltek tőle, kísértve őt. 8,12 Jézus lelke mélyéről felsóhajtva így szólt: "Miért kíván jelt ez a nemzedék? Bizony, mondom néktek, nem adatik jel ennek a nemzedéknek." 8,13 Ezzel otthagyta őket, és ismét hajóba szállva elment a túlsó partra. 8,14 De elfelejtettek kenyeret vinni, és mindössze egy kenyér volt velük a hajóban. 8,15 Jézus figyelmeztette őket, és így szólt: "Vigyázzatok, óvakodjatok a farizeusok kovászától és a Heródes kovászától!" 8,16 Erre tanakodni kezdtek arról, hogy nincs kenyerük. 8,17 Amikor ezt Jézus észrevette, így szólt hozzájuk: "Mit tanakodtok azon, hogy nincs kenyeretek? Hát még mindig nem veszitek észre, és nem értitek? Még mindig olyan keményszívűek vagytok? 8,18 Van szemetek, és mégsem láttok, fületek is van, és mégsem hallotok? Nem is emlékeztek? 8,19 Amikor az öt kenyeret megtörtem az ötezernek, hány kosarat szedtetek tele kenyérdarabokkal?" Így feleltek: "Tizenkettőt." 8,20 "És amikor a hét kenyeret törtem meg a négyezernek, hány kosarat szedtetek tele kenyérdarabokkal?" Ezt mondták: "Hetet." 8,21 Erre Jézus újra megkérdezte: "Még mindig nem értitek?"

8,22  A bétsaidai vak meggyógyítása Amikor Bétsaidába érkeztek, egy vakot vittek hozzá, és kérték, hogy érintse meg. 8,23 Ő pedig a vakot kézen fogva kivezette a faluból, azután szemére köpve rátette kezét, és megkérdezte: "Látsz-e valamit?" 8,24 Az felnézett, és így szólt: "Úgy látom az embereket, mintha fákat látnék, amint járkálnak." 8,25 Aztán Jézus ismét rátette a kezét a szemére, ő pedig körülnézett, és meggyógyult, tisztán látott mindent. 8,26 Jézus ekkor hazaküldte őt, és azt mondta: "Még a faluba se menj be!"

Ebben az igeszakaszban két, egymással össze nem függő tanítást találunk.

Az egyik: Jézustól jelet kérnek. Majd hisznek, ha látnak. Ez is egyfajta kísértés, de az ilyeneket Jézus határozottan visszautasítja, ahogyan tette ezt annak idején a pusztában is. Ő nem csodadoktor. Csodálatos gyógyításai mind a hit próbái, válaszok a hitre, annak ajándékai. 

Ugyanakkor Jézus sokszor tett jeleket kérés nélkül. Ilyenek voltak a kenyér- és halszaporítások. Ezeknek a tanítványok tanúi voltak, mégis újra meg újra elbizonytalanodtak, ha nehézséggel találkoztak, pedig Jézus ott volt közöttük. A hit kényes dolog. Ha ajándékba megkaptuk, folyamatosan karban kell tartanunk. Így tudjuk felismerni azokat a jeleket, amelyeket Jézus mai is tesz. Vagy nem csoda-e egy bűnös ember megtérése?

A másik: a vak ember különös meggyógyítása, két lépésben. Úgy tűnik, mintha Jézus első gyógyítási kísérlete csak félig sikerült volna, ezért szükség volt egy második beavatkozásra. Márk nem elemezi Jézus szándékát, de úgy hiszem, tettének fontos mondani valója van: ne elégedjünk meg fél sikerrel, azaz fél megtéréssel. Van ilyen? Szerintem ilyen a felületes vallásosság, ha az ember hisz Istenben, tud Jézusról, van valamilyen kapcsolata az egyházzal, de az életén ez nem látszik. Ha ennek veszélyét felismerjük magunkban, sürgősen kérjük Jézust, ajándékozzon meg a teljes gyógyulással.

Mándy Tamás