Márk evangéliuma 10,46-52

10,46 Azután Jerikóba értek, és amikor Jézus tanítványaival és elég nagy sokasággal kifelé ment Jerikóból, egy vak koldus, Bartimeus, a Timeus fia ült az út mellett. 10,47 Amikor meghallotta, hogy a názáreti Jézus az, így kiáltott fel: "Dávid Fia, Jézus, könyörülj rajtam!" 10,48 Többen is rászóltak, hogy hallgasson, ő azonban annál inkább kiáltozott: "Dávid Fia, könyörülj rajtam!" 10,49 Jézus megállt és ezt mondta: "Hívjátok ide!" Odahívták a vakot ezekkel a szavakkal: "Bízzál! Kelj fel! Hív téged!" 10,50 Ő pedig ledobta felsőruháját, felugrott, és odament Jézushoz. 10,51 Jézus megkérdezte tőle: "Mit kívánsz, mit tegyek veled?" A vak ezt mondta: "Mester, hogy újra lássak." 10,52 Jézus ekkor így szólt hozzá: "Menj el, a hited megtartott téged." És azonnal újra látott, és követte őt az úton.

Sokan vannak körülötte. Nem látom, de érzem. Nem látom, mert vak vagyok. De hallottam, hogy mennyi csodát tett. Még pénzt sem kér érte, mint más vándor gyógyítók. Ő más, mint a többi. Talán nekem is van esélyem, ha akar, meggyógyít engem. Lökdösődnek, mindenki siet. Félre húzódom, mert félek, eltaposnak. Messze vagyok tőle. Gyenge a hangom, de mégis kiáltok!

"Jézus, könyörülj rajtam!" Többen rám szólnak, hogy ne kiabáljak, félre löknek. Nem látom őket, nem tudom kik ők, hogy miért ilyenek velem, de fáj, hogy ezt teszik. Hiszen ők látják, hogy nyomorék vagyok, hogy szükségem van RÁ! Minden erőmet összeszedve újra kiáltok: JÉZUS, KÖNYÖRÜLJ RAJTAM! Most azt mondják engem hív, hogy menjek oda. Nem látok, de próbálok az Ő hangja után tájékozódni. Most már a többiek is biztatnak: Bízzál, kelj fel, menj oda hozzá, téged hív! Azt kérdezi, mit szeretnék. Tudja Ő, hát miért kérdezi? LÁTNI SZERETNÉK! És megteszi, nekem a nyomorult koldusnak, ingyen! LÁTOK! ÚJRA LÁTOK! Már látom Őt is!

Vele akarok maradni örökre! Hallani a hangját, hallgatni a tanítását, látni Őt, követni Őt, mindig a közelében maradni!

Csenki Zsuzsa