12,1 Jézus ekkor példázatokban kezdett szólni hozzájuk: "Egy ember szőlőt ültetett, körülkerítette, borsajtót ásott, és őrtornyot épített. Azután bérbe adta munkásoknak, és idegenbe távozott. 12,2 Majd amikor eljött az ideje, elküldött a munkásokhoz egy szolgát, hogy megkapja a részét a szőlő terméséből. 12,3 De azok megfogták a szolgát, megverték, és elküldték üres kézzel. 12,4 Ismét elküldött hozzájuk egy másik szolgát, ezt meg fejbe verték, és meggyalázták. 12,5 Újból küldött egy szolgát; ezt megölték, azután sok más szolgát is, akik közül némelyeket megvertek, másokat megöltek. 12,6 Egy valakije volt még, a szeretett fia. Utoljára őt küldte el hozzájuk, mert így szólt: Fiamat meg fogják becsülni. 12,7 A munkások azonban ezt mondták maguk között: Ez az örökös, gyertek, öljük meg, és mienk lesz az örökség! 12,8 Megragadták, megölték, és kidobták a szőlőn kívülre. 12,9 Mit tesz hát majd a szőlő ura? Eljön, és elveszíti a munkásokat, azután másoknak adja a szőlőt. 12,10 Ezt az írást sem olvastátok: Az a kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a sarokkő; 12,11 az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemünkben?" 12,12 Ekkor szerették volna elfogni őt, de féltek a sokaságtól. Rájöttek ugyanis, hogy róluk mondta a példázatot. Ezért otthagyták őt, és elmentek.
Az egész üdvtörténet ívét átfogja ez a szép példázat. Ráadásul a megvert szolgák (a próféták) után az utolsónak elküldött fiú (Isten Fia) halála a példázat végén pontosan azok számára jelent ítéletet, akik keresztre juttatják. Megrendítő elképzelni, ahogy Jézus magáról ilyen tárgyilagosan beszél:
Ez az örökös, gyertek, öljük meg, és mienk lesz az örökség! Megragadták, megölték, és kidobták a szőlőn kívülre.
Azután pedig egy képváltással a szőlőn kívülre kidobott, megölt Fiú (megvetett, alkalmatlan kő) lesz a feje az új népnek (ő lesz a sarokkő). Még csak a tizenkettedik fejezetnél járunk, de Márk már felkészít a hamarosan kezdődő szenvedéstörténet olvasására.
Molnár Péter
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése