Márk evangéliuma 12,13-17

"Tibériusz császár, az isteni Augusztusz fia, fenséges."

12,13 Elküldtek hozzá a farizeusok és a Heródes-pártiak közül néhányat, hogy szóval csalják tőrbe. 12,14 Odamentek tehát, és így szóltak hozzá: "Mester, tudjuk, hogy igaz vagy, és nem tartasz senkitől, mert nem veszed figyelembe az emberek tekintélyét, hanem az igazsághoz ragaszkodva tanítod az Isten útját. Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem? Fizessük-e, vagy ne fizessük?’ 12,15 Ő pedig ismerve képmutatásukat, ezt mondta nekik: "Mit kísértetek engem? Hozzatok nekem egy dénárt, hogy megnézzem." 12,16 Hoztak egyet, és akkor Jézus megkérdezte: „Kié ez a kép és ez a felirat?” Ők pedig így feleltek: „A császáré.” 12,17 Ekkor Jézus ezt mondta nekik: „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené.” És igen elcsodálkoztak rajta.

• Milyen bátor vagy, Uram, felismered és megnevezed a képmutatást. Szeretnék én is bátor lenni, és pénztárcámban is tőled való kincseket tartani.
• Uram, köszönöm, hogy képedet hordozhatom magamon, bár erre nem vagyok méltó. Engedd, inspirálj, mozdíts, hogy ami a tiéd, azt neked átadjam.
• Köszönöm, Istenem bölcsességedet, hogy amikor tanítasz, mindig az egész emberre vagy tekintettel, és leleplezed rejtett szándékunkat, amit esetleg magunk elől is takargatunk.