János evangéliuma 11,1-16

11,1	Volt pedig egy beteg ember, Lázár, Betániából, Máriának és testvérének, Mártának a falujából.
11,2	Mária volt az, aki megkente az Urat kenettel, és megtörölte a lábát a hajával: az ő testvére, Lázár volt a beteg.
11,3	A nővérei megüzenték Jézusnak: "Uram, íme, akit szeretsz, beteg."
11,4	Amikor Jézus ezt meghallotta, ezt mondta: "Ez a betegség nem halálos, hanem az Isten dicsőségét szolgálja, hogy általa megdicsőüljön az Isten Fia."
11,5	Jézus szerette Mártát, ennek nővérét és Lázárt.
11,6	Amikor tehát meghallotta, hogy beteg, két napig azon a helyen maradt, ahol volt,
11,7	de azután így szólt tanítványaihoz: "Menjünk ismét Júdeába!"
11,8	A tanítványok ezt mondták neki: "Mester, most akartak megkövezni a zsidók, és ismét oda mégy?"
11,9	Jézus így válaszolt: "Nem tizenkét órája van-e a nappalnak? Ha valaki nappal jár, nem botlik meg, mert látja a világ világosságát,
11,10	de ha valaki éjjel jár, megbotlik, mert nincs világossága."
11,11	Ezeket mondta nekik, és azután hozzátette: "Lázár, a mi barátunk elaludt, de elmegyek, hogy felébresszem."
11,12	A tanítványok ezt felelték rá: "Uram, ha elaludt, meggyógyul."
11,13	Pedig Jézus a haláláról beszélt, de ők azt gondolták, hogy álomba merülésről szól.
11,14	Akkor azután Jézus nyíltan megmondta nekik: "Lázár meghalt,
11,15	és örülök, hogy nem voltam ott: tiértetek, hogy higgyetek. De menjünk el hozzá!"
11,16	Tamás, akit Ikernek neveztek, azt mondta tanítványtársainak: "Menjünk el mi is, hogy meghaljunk vele."