János evangéliuma 11,17-44

11,17	Amikor aztán Jézus odaért, megtudta, hogy már négy napja a sírban van.
11,18	Betánia pedig közel, mintegy félórányira volt Jeruzsálemhez,
11,19	ezért a zsidók közül sokan elmentek Mártához és Máriához, hogy vigasztalják őket testvérük miatt.
11,20	Márta, amint meghallotta, hogy Jézus jön, elébe ment, Mária azonban otthon maradt.
11,21	Márta ekkor így szólt Jézushoz: "Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.
11,22	De most is tudom, hogy amit csak kérsz az Istentől, megadja neked az Isten."
11,23	Jézus ezt mondta neki: "Feltámad a testvéred!"
11,24	Márta így válaszolt: "Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon."
11,25	Jézus ekkor ezt mondta neki: "Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él;
11,26	és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha. Hiszed-e ezt?"
11,27	Márta így felelt: "Igen, Uram, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Isten Fia, akinek el kell jönnie a világba."
11,28	Miután ezt mondta, elment, és titokban szólt a testvérének, Máriának: "A Mester itt van, és hív téged."
11,29	Ő pedig, amint ezt meghallotta, gyorsan felkelt, és odament hozzá.
11,30	De Jézus még nem ért be a faluba, hanem azon a helyen tartózkodott, ahol Márta találkozott vele.
11,31	A zsidók, akik vele voltak a házban, és vigasztalták, látták, hogy Mária hirtelen felállt, és kiment. Utánamentek tehát, mert azt gondolták, hogy a sírbolthoz megy, hogy ott sírjon.
11,32	Mária pedig, amint odaért, ahol Jézus volt, meglátta őt, leborult a lába elé, és így szólt hozzá: "Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem."
11,33	Amikor Jézus látta, hogy Mária sír, és a vele jött zsidók is sírnak, megrendült lelkében és háborgott,
11,34	és megkérdezte: "Hova helyeztétek őt?" Azt felelték: "Uram, jöjj és lásd meg!"
11,35	Jézus könnyekre fakadt.
11,36	A zsidók ezt mondták: "Íme, mennyire szerette!"
11,37	Közülük néhányan pedig így szóltak: "Ő, aki a vak szemét megnyitotta, nem tudta volna megtenni, hogy ez ne haljon meg?"
11,38	Jézus - még mindig mélyen megindulva - a sírhoz ment: ez egy barlang volt, és kő feküdt rajta.
11,39	Jézus így szólt: "Vegyétek el a követ." Márta, az elhunyt testvére így szólt hozzá: "Uram, már szaga van, hiszen negyednapos."
11,40	Jézus azonban ezt mondta neki: "Nem mondtam-e neked, hogy ha hiszel, meglátod az Isten dicsőségét?"
11,41	Elvették tehát a követ, Jézus pedig felemelte a tekintetét, és ezt mondta: "Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál.
11,42	Én tudtam, hogy mindig meghallgatsz, csak a körülálló sokaság miatt mondtam, hogy elhiggyék, hogy te küldtél engem."
11,43	Miután ezt mondta, hangosan kiáltott: "Lázár, jöjj ki!"
11,44	És kijött a halott, lábán és kezén pólyákkal körülkötve, arcát kendő takarta. Jézus szólt nekik: "Oldjátok fel, és hagyjátok elmenni!"