János evangéliuma 12,1–11

12,1	Jézus tehát hat nappal húsvét előtt elment Betániába, ahol Lázár élt, akit feltámasztott a halottak közül.
12,2	Vacsorát készítettek ott neki, s Márta szolgált fel, Lázár pedig a Jézussal együtt ülők között volt.
12,3	Mária ekkor elővett egy font drága valódi nárduskenetet, megkente Jézus lábát, és hajával törölte meg; a ház pedig megtelt a kenet illatával.
12,4	Tanítványai közül az egyik, Júdás Iskáriótes, aki el akarta őt árulni, így szólt:
12,5	"Miért nem adták el inkább ezt a kenetet háromszáz dénárért, és miért nem juttatták az árát a szegényeknek?"
12,6	De nem azért mondta ezt, mintha a szegényekre lett volna gondja, hanem azért, mert tolvaj volt, és a nála levő erszényből elszedegette, amit beletettek.
12,7	Jézus erre így szólt: "Hagyd, hiszen temetésem napjára szánta;
12,8	mert a szegények mindig veletek lesznek, de én nem leszek mindig veletek!"
12,9	Nagyon sokan megtudták a zsidók közül, hogy ő ott van, és odamentek; nemcsak Jézus miatt, hanem azért is, hogy lássák Lázárt, akit feltámasztott a halottak közül.
12,10	A főpapok pedig elhatározták, hogy Lázárt is megölik,
12,11	mert a zsidók közül sokan miatta mentek oda, és hittek Jézusban.