János evangéliuma 12,12-19

12,12	Másnap, amikor az ünnepre érkező nagy sokaság meghallotta, hogy Jézus Jeruzsálembe jön,
12,13	pálmaágakat fogtak, kivonultak a fogadására, és így kiáltottak: "Hozsánna! Áldott, aki az Úr nevében jön, az Izráel Királya!"
12,14	Jézus pedig egy szamárcsikóra találva, felült rá, ahogyan meg van írva:
12,15	"Ne félj, Sion leánya, íme, királyod jön, szamárcsikón ülve."
12,16	Tanítványai először nem értették mindezt, de miután Jézus megdicsőült, visszaemlékeztek arra, hogy az történt vele, ami meg volt írva róla.
12,17	A sokaság, amely vele volt, amikor Lázárt kihívta a sírból, és feltámasztotta a halálból, most bizonyságot tett mellette.
12,18	Elébe is azért vonult ki a sokaság, mert hallották, hogy ezt a jelt tette.
12,19	A farizeusok pedig így szóltak egymáshoz: "Látjátok, hogy semmit sem tudtok elérni: íme, a világ őt követi!"