János evangéliuma 20,11-18

20,11	Mária pedig a sírbolton kívül állt és sírt. Amint ott sírt, behajolt a sírboltba,
20,12	és látta, hogy két angyal ül ott fehérben, ahol előbb Jézus teste feküdt; az egyik fejtől, a másik meg lábtól.
20,13	Azok így szóltak hozzá: "Asszony, miért sírsz?" Ő ezt felelte nekik: "Mert elvitték az én Uramat, és nem tudom, hova tették."
20,14	Amikor ezt mondta, hátrafordult, és látta, hogy Jézus ott áll, de nem ismerte fel, hogy Jézus az.
20,15	Jézus így szólt hozzá: "Asszony, miért sírsz? Kit keresel?" Ő azt gondolta, hogy a kertész az, ezért így szólt hozzá: "Uram, ha te vitted el őt, mondd meg nekem, hova tetted, és én elhozom."
20,16	Jézus nevén szólította: "Mária!" Az megfordult, és így szólt hozzá héberül: "Rabbuni!" - ami azt jelenti: Mester.
20,17	Jézus ezt mondta neki: "Ne érints engem, mert még nem mentem fel az Atyához, hanem menj az én testvéreimhez, és mondd meg nekik: Felmegyek az én Atyámhoz, és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez."
20,18	Elment a magdalai Mária, és hírül adta a tanítványoknak: "Láttam az Urat!", és hogy ezeket mondta neki.

Mi, emberek mennyire rabjai vagyunk a saját elképzeléseinknek. Mert mit csinál a magdalai Mária? Először is sír a sírbolt előtt. Érthető, hiszen nagyon fáj neki Jézus halála. Ezért be sem néz a sírboltba. Mi is lenne ott, amire nem számít? Aztán valamiért mégis behajol, és két angyalt lát ott! Utána pedig nem ismeri fel Jézust. Hiszen nem ilyennek ismerte. Megható egyébként az áldozatkészsége, hogy elmenne a testért, bele sem gondol, hogyan tudná elcipelni. Miközben pedig ezekkel az emberi gondokkal törődik, valami sokkal jobb vár rá, ott áll a szeme előtt a halott Jézus helyett az élő Jézus! Hányszor megesik velünk, hogy az elvárásaink vezetnek minket... Hányszor megyünk úgy istentiszteletre, hogy már előre tudjuk milyen élményben szeretnénk részesülni, hányszor kérünk konkrét dolgokat imádság közben... Pedig Isten jobban tudja, hogy mit adjon. Ő angyalokat küld, és élő Jézust küld, csak merjük hinni, merjünk odanézni, merjük elengedni az elvárásainkat. Örüljünk annak, hogy olyan Istenünk van, aki nem azt adja, amit kérünk, hanem azt, amire igazán szükségünk van!

Ernhoffer Anna